Magyar–latin–görög szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol Horváth János, Kerényi Károly, Hornyánszky Gyula tanítványa volt. 1937–1938 között ő és Hajnal Anna szerkesztették az Argonauták című folyóiratot. Egy ideig magántanár volt, majd az Új Idők Rt.-nél lektori munkát végzett, s bedolgozott az Új Idők lexikonába is. Később a Fővárosi Népművelési Központ munkatársa lett, valamint az Új Szó című újság rovatvezetője. Ezután egyetemi tanári kinevezést kapott, s megbízták a Szegedi Tudományegyetem klasszika-filológiai tanszékének vezetésével. Itt később az egyetem rektora is volt. Mintegy két évtizeden át az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin–görög filológiai intézetét vezette, sőt néhány évig az ELTE rektori teendőit is ellátta.
Feleségével, Petrolay Margit írónővel több kötet ifjúsági mesét adott ki, többek között az Ezüstpagoda címűt. Bevezetőket írt görög és latin szerzők műveinek magyar kiadásához. Hozzávetőlegesen négyszáz tanulmánya jelent meg, melyek tárgyköre Hésziodosztól Gorkijig és Küküllei Jánostól József Attiláig terjed. Életművében a tudományos oktatói és irodalmi tevékenység elválaszthatatlan egységet alkot. Legtöbb írása a görög és latin antikvitással s ennek továbbélésével foglalkozott.
Vizsgálta a magyar és latin költői gyakorlat egymásra hatását. Több világirodalmi antológiát szerkesztett. Az ő szerkesztésében és jórészt fordításában jelentek meg Cicero válogatott művei. Rámutatott a betlehemezés antik párhuzamára, elsőnek írt a Pásztori Magyar Vergilius bevezetésében a regölés szokásának ókori előzményeiről. Sokat tett a klasszikus humanizmus íróinak megismertetéséért, ilyen műve a Görög irodalomtörténet, valamint a Klasszikus arcképek tíz füzete. Filozofikus szemlélet jellemzi Erasmus és magyar barátai című tanulmánya. Foglalkozott vallástörténeti kutatásokkal is.
Jelentős a műfordítói tevékenysége, lefordította Hésziodosz eposzait, Menandrosz Az embergyűlölő című darabját, Szophoklész Antigoné című tragédiáját, Aiszkhülosztól a Leláncolt Prométheuszt.
Gyermekei: Imre, Borbála és László is alkotók, írók, pedagógusok lettek.
BUDAI ÉVA
rovatvezető
(forrás: wikipédia)
Ugolinus Verinus : Mátyás király dicsérete
Hős Mátyás győztes lobogóját énekelem meg,
Kérlek Kalliopé, munkámban te segíts.
Mert ő, bár fegyverzörgés közt tölti el éltét,
Múzsák szép seregét, mondják, hogy szereti.
Pajzsa keresztény népeknek barbár török ellen,
Atyja dicsőségén túltesz a tetteivel.
Ellenség sorain, mint villám fellegen, áttör,
S bárány módra remeg még a kemény török is.
Boldog pannon föld, ujjongj, e király a királyod,
Századok elmúlnak, míg ilyet ád az idő.
(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)
***
Kapcsolódó alkotások:
Antigoné a szerző Szophoklész – fordító: TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE
Legfrissebb hozzászólások