Bolyai Farkas
(Bólya, 1775. február 9. – Marosvásárhely, 1856. november 20.) matematikus, 1832-től a Magyar Tudós Társaság tagja, első életrajzírója, Paul Stäckel szerint vele kezdődik a magyarországi matematikai kutatás története
Elszegényedett nagybirtokos családból származott. Először a nagyenyedi kollégiumban tanult, ahol kitűnt különleges tehetségével. Rövid idő alatt megtanult latinul, görögül, héberül, románul, később németül, angolul, franciául és olaszul; kilencéves korában bármely témáról latin verset rögtönzött. Felfigyelve tehetségére báró Kemény Simon fia mellé vette tanulótársnak és oktatónak, így került Marosvécsre a bárói kastélyba. Tanulótársában, az ifjabb Kemény Simonban élete végéig hűséges barátra talált, aki anyagilag is támogatta. Később mindketten a kolozsvári református kollégiumban tanultak.
Kolozsvári tanulóévei alatt kipróbálta a színészkedést, rajzolt és festett, de a festészetről gyenge szeme miatt orvosi tanácsra lemondott. Együtt indultak külföldi tanulmányútra. Hamarosan megnősült, s fia János nevelésére sok gondot fordított, tanítóit a legjobb főiskolás diákok közül válogatta, de matematikára saját maga tanította, és vigyázott, hogy a szellemi fejlődés ne menjen a testi rovására. 76 évesen ment nyugdíjba, hátralevő éveit visszavonultságban élte le. Nyolcvanéves korától az elmúlás gondolata foglalkoztatta és tudatosan készült rá. Megírta végrendeletét, saját halotti jelentését és intézkedett temetéséről: azt kérte, hogy a temetésén se pap, se gyászbeszéd ne legyen, sírja felé ne állítsanak síremléket, csak egy almafát ültessenek.
Nevét egyaránt jegyzi a matematikatörténet és a magyar irodalomtörténet is. Tevékenysége azonban ennél sokkal szerteágazóbb volt: foglalkozott fizikával, filozófiával, zeneelmélettel, erdészeti kérdésekkel, gyümölcstermesztéssel, borászattal, különböző műszaki problémák megoldásával, gyógyászati és gyógyszerészeti kérdésekkel. Az általa feltalált takarékos főző- és fűtőkemence a korabeli Erdélyben nagy népszerűségnek örvendett. Pedagógusként arra törekedett, hogy az elméleti oktatást lehetőség szerint összekapcsolja a gyakorlattal.
IRODALOM
Gaussnak írott leveléből tudjuk, hogy 1800-ban (vőlegény korában) írt egy kötetre való verset, de ezeket többi kiadatlan irodalmi alkotásával együtt elégette. Üdvözlő verseket írt Ferenc József tiszteletére, ezek Szivhangok címmel jelentek meg. A kolozsvári színház megnyitására kiírt drámapályázatra rögtön három történelmi tárgyú szomorújátékot is írt (Pausanias, II. Mohamed, Kemény Simon). Még az eredmény kihirdetése előtt további két drámát írt, és ezeket névtelenül kiadatta Nagyszebenben. A pályázaton, noha „poétai nyelvét” a többi beküldőéhez képest dicsérték, műveiben hiányolták a „drámai bog” megkötését, azaz a feszültséget, amely az olvasó figyelmét lekötné. Ugyanezt a 20. századi hivatalos értékelés így fejezi ki: „Bolyainak volt érzéke a tragikumhoz és a drámai hős jellemének lélektanilag hiteles fejlesztéséhez. Darabjai mégsem keltenek mélyebb hatást, elsősorban a rajtuk elömlő s a drámai szerkezetet megbontó retorikus líraiság miatt.” Lefordította angolból Pope Essay on Man című tankölteményét, ezen kívül fordított Milton és Friedrich Schiller műveiből is. Műfordításaiban nem ragaszkodott az eredeti szöveghez, esetenként saját gondolatait is beleszőtte.
Különleges specialitása volt a gyászjelentések, rövid nekrológok írása versekben vagy lendületes prózában; ezek közül a legkitűnőbbek a barátai, báró Kemény Simon és id. Szász Károly halálára írottak. Előre megírta és kinyomtatta saját gyászjelentését is, amely búcsú és egyben hagyakozás is.
A marosvásárhelyi volt református gimnáziumon kívül Bolyai Farkas nevét viseli egy ózdi szakképző iskola és egy zentai gimnázium. Róla kapta nevét továbbá az 1441 Bolyai kisbolygó, amelyet 1937-ben Kulin György fedezett fel. A Szegedi Tudományegyetem matematikai tanszéke a Bolyai épületben helyezkedik el. Belépéskor balra Bolyai Farkas, jobbra Bolyai János életnagyságú szobra fogadja a látogatót.
(forrás: wikipédia)
NÉMETH LÁSZLÓ: A KÉT BOLYAI (részlet a dráma első felvonásából)
Bolyai Farkas szobája a professzori házban. Hosszú helyiség, amely egy lakó- s egy hálószobából lett egybetörve. A bal oldali rész – a lakószoba – a szín bal felén kis üvegajtóval nyílik a kertbe. A hátsó falon Shakespeare, Schiller és Gauss képei, a kertajtó közelében egyszerű asztalka és szék, odább a közép felé nagy iskolatábla, rajt kottafejek. A helyiség jobb – hálószobai felének a hátsó falán kisebb ablak, melyen a minoriták tornya néz be, az ablak alatt pokróccal letakart fekvőhely, a jobb falon két ajtó, a hátsó a szomszédos kisebb szobába, az első a pitvarba vezet. A képek alatti asztalon, zsámolyon, padlón mindenfelé könyvek. Nem borús, őszi délután, Orbán Róza a kisasztalnál ül, előtte kottapapírok s Bolyai Farkas hegedűje. Bolyai a táblánál áll, s a krétával vonalazott sorokba kottákat ír. Róza szemével s irónjával követi.
BOLYAI. Ezzel az „e”-vel lefele léptünk, marad az altban a „c”. Ez a „c” csak „h”-ra léphet. No, most fejezzük be! Mit rakunk szembe vele?
RÓZA. A „c”-t.
BOLYAI. Mint tonikát. A cantus firmus minden egyes hangjával szembe pontoztunk tehát egy másik, egybehangzó kottajegyet. Otthon, a fortepianóján kipróbálhatja, jól hangzik-e. A múlt leckénk harmóniáit megpróbálta?
RÓZA. Meg. Igen kedvesen esett a fülnek.
BOLYAI. No látja. Az ember itt ül az asztalnál, olyan az egész, mintha számolást végezne. S szép harmóniákat húz le a zenében fürdő egekből.
RÓZA. Csakugyan, mint aki számokkal varázsol.
BOLYAI. Ezért vállalkoztam rá magam is örömmel Rozika kedvéért, hogy ami csekélyet a kontrapunkthoz értek, felfrissítsem… Tudja, hogy bár a belátás matematikussá tett, ifjúkori bolondságaimban költőnek is hittem magam.
RÓZA. Hitte? Az ma is.
BOLYAI. Nos, a kontrapunktban, főként, ahogy a nagy zenecsinálók művelik, minden ott van: a fenséges geometria s a művészet szép harmóniái.
RÓZA. Ó, milyen boldog vagyok, hogy a professzor úr… Farkas bácsi… e szent csarnokba méltóztat bevezetni engem.
BOLYAI. A nagy Platón, aki költő létére elsőül látta át, hogy a Világ rendjét egy geométer isten szabta meg, nemhiába tette a muzsikát az ő bölcsességre nevelő kollégiuma főtantárgyává.
Budai Éva
rovatvezető
Kapcsolódó megemlékezés:
1802. december 15-én született BOLYAI JÁNOS matematikus és hadmérnök – Budai Éva rovata
Legfrissebb hozzászólások