174 éve született Guy de Maupassant francia író, a novella műfajának egyik legnagyobb mestere.
Maupassant 1850. augusztus 5-én született Felső-Normandiában, polgári családban. Apja, a nemesi családból származó Gustave de Maupassant nagyvilági ember, anyja, Laure Le Poittevin független szellemű nő volt, aki fiát az élet szépségére és csodálatára nevelte. A szülők házassága még Maupassant gyermekkorában felbomlott.
A korán elárvult fiúnak anyja fiatalkori szerelme, az agglegény Gustave Flaubert író lett a nevelője és támogatója.
Miután kicsapták az yvetot-i papi líceumból, a szabadabb szellemű roueni kollégiumban tanult tovább. Párizsban jogot hallgatott, közben részt vett a porosz-francia (1870-1871) háborúban is. Minisztériumi állást vállalt, szabadidejének nagy részét a Szajnán töltötte úszással és csónakázással, barátok és gyakran prostituáltak társaságában.
Az irodalmi életbe Flaubert révén került be, aki olyan jeles íróknak mutatta be mint Zola, Turgenyev és Henry James, ennek ellenére kíméletlenül kritizálta Maupassant írásait, és csak egy-egy cikk megjelenését „engedte” számára, azokat is álnéven. A fordulópont 1880 áprilisában következett be, amikor – Zola szerkesztésében – megjelent a Médani esték című kötet, hat fiatal író egy-egy novellájával a francia-porosz háborúról. A Maupassant által jegyzett Gömböcöt még a szigorú Flaubert is mesterműnek tartotta. A siker nyomán Maupassant otthagyta a minisztériumot, és az írásnak szentelte magát. Ezután novellái és regényei mellett számtalan karcolata és cikke jelent meg az újságokban.
1880 és 1890 között, csupán egy évtized alatt Maupassant több mint 300 novellát, 6 regényt, 3 útikönyvet és egy verseskötetet adott ki. Ekkor jelentek meg A Tellier-ház, a Fifi kisasszony, A szalonka meséi, a Holdvilág, A Rondoli lányok, a Horla, A rózsalegény és A haszontalan szépség című novelláskötetei, az Egy asszony élete, A szépfiú, a Péter és János, a Mont Oriol, az Erős, mint a halál című regényei.
Guy de Maupassant írásai teljes képet adnak az 1870 és 1890 közötti francia társadalomról. Művészetét tömörség, lendület és mértéktartás jellemzi. Hősei polgárok, arisztokraták, tisztviselők, parasztok, szépasszonyok, prostituáltak, fiatalok és öreget. Visszatérő témái a hazugság torzító hatása, a viszonzatlan szerelem vagy szerelmi csalódás, a kapzsiság, a törvénytelen gyermekek helyzete a társadalomban, az 1870-es porosz háború következményei, az álszent polgárság és a prostituáltak világának találkozása. Guy de Maupassant műveiben sokszor és rendkívül érzékletesen írt a szerelemről, emiatt a maga korában és még utána is sokáig erotikus írónak tartották, akinek alkotásait nem illett fiatal lányoknak olvasni. Kritikusai is erotománnak bélyegezték, nem véletlenül, hiszen ismert volt a prostituáltak és a bordélyházak iránti vonzalma.
Könyveiből Maupassant tisztességes jövedelemre tett szert: lakásokat tartott fenn Párizsban és a Riviérán, házat vett Étretat-ban, jachtot is vásárolt, és rengeteget utazott. Mindez azonban nem segített egyre inkább elhatalmasodó vérbaján. Utolsó éveiben hasist és morfiumot használt, de hasztalanul.
1892 januárjában öngyilkosságot kísérelt meg, de sikerült megmenteni. Mivel zavarosan viselkedett, egy párizsi elmegyógyintézetbe szállították. Itt élt 1893. július 6-án bekövetkezett haláláig.
Hegedűs Géza írta róla: „Maupassant a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója. Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. Elbűvölő a szépség, miközben tudomásul vesszük, hogy milyen undorító az a polgári világ, amelyet ábrázol. Nála tetőződött a nyugati polgári irodalom.”
Kapcsolódó oldalak:
GUY DE MAUPASSANT VÁLOGATOTT ELBESZÉLÉSEI
GUY DE MAUPASSANT: MONT-ORIOL; ERŐS, MINT A HALÁL; AZ EMBER SZÍVE
GUY DE MAUPASSANT ÖSSZES VERSEI KOSZTOLÁNYI DEZSŐ FORDÍTÁSÁBAN
Legfrissebb hozzászólások