103 éve, 1922. január 11-én használtak először inzulint a cukorbetegség kezelésére

Frederick Banting (jobbra) és Charles Best (balra), az inzulin felfedezői

Az inzulin felfedezését négy fontos esemény segítette:

• Paul Langerhans orvostanhallgató 1869-ben a hasnyálmirigy mikroszkóp alatti tanulmányozása során korábbiakban le nem jegyzett, apró csomókat talált. Leírta a hasnyálmirigy később róla elnevezett „szigeteit” (Langerhans-szigetek).
• Josef von Mering és Oskar Minkowski 1889-ben végezték el híres kísérletüket Strasbourgban, melynek során a hasnyálmirigy kiirtása után kutyákban cukorbetegség alakult ki.
• John James McLeod, torontói orvos 1913-ban egy könyvben foglalta össze az addig megismert összes tudnivalót a cukorbetegségről.
• Nicolae Paulescu, a bukaresti Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem fiziológiaprofesszora volt az első, akinek már 1916-ban sikerült izolálni inzulint, amit ő pancreinnek nevezett.

1921-ben két torontói orvos – Frederick Banting (1891-1941) és Charles Herbert Best (1899-1978) – John James Rickard Macleod laboratóriumában megismételték von Mering és Minkowski kísérletét: eltávolították kutyák hasnyálmirigyét. A műtéttel inzulinhiányt idéztek elő náluk, ami a vércukorszint megemelkedésével járt. Ezután a hasnyálmirigyből előállított kivonattal injekciózták be az állatokat és azt találták, hogy a vércukorszint hirtelen lecsökkent. Ez jelezte, hogy a hasnyálmirigyben valóban van egy vegyület (az inzulin), ami a véráramba jutva tényleg képes a vércukorszint csökkentésére. Megtörtént tehát az inzulin „felfedezése”.

Leonard Thompson (1908–1935) a kezelés előtt és után

Banting és Best, James Collip kémikus kollégájukkal tovább dolgozott a Torontói Egyetemen és végül sikerült az inzulint szarvasmarhák hasnyálmirigyéből izolálniuk. 1922-ben az első beteg, aki megkapta az inzulininjekciót, egy 14 éves fiú volt, aki diabéteszes kómában feküdt és már csak órái voltak hátra. Az injekció után a fiú felébredt a kómából. Ezért e felfedezésükért Banting és a laboratórium vezetője – MacLeod – 1923-ban megkapták az orvosi Nobel-díjat. Mind a ketten megosztották a díjjal járó pénzt Besttel és Collippal (habár ezt egyes források szerint csak Banting tette). Banting és Best az inzulin szabadalmát nem védte le, szabadon elérhetővé tették és nem tettek kísérletet az inzulinprodukció kisajátítására sem. Ennek az önzetlenségnek köszönhetően az inzulinkezelés gyorsan elterjedt a világon.

1920-ig a cukorbetegség halálos kórnak számított, amire nem volt ellenszer. Manapság génsebészet útján kísérleteznek a gyógyításával. Az elhízottság csökkentése, a rendszeres fizikai tevékenység azonban mérsékelheti, sőt tünetmentessé teheti a 2-es típusú, ma még gyógyíthatatlan cukorbetegségben az anyagcsere zavarát.

(Forrás: wikipedia)