A lap 157 éve Ágai Adolf főszerkesztő gondozásában került az olvasókhoz Budapesten. Művészi igényű karikatúráival, szatirikus írásaival a Borsszem Jankó fennállása első fél évszázadában több mint kétezer fős olvasótábort toborzott magának, csökkenő népszerűséggel ugyan, de egészen az 1938-as esztendőig fennmaradt.
Egy szellemes írás a lap 1872. október 27-i számából:
BÁRÓ BALBÁCSI
Ha haja kevésbé volna görög klasszikus ízlésű, ha orra nemesebb metszésű volna, ha areza bőrét nem lepte volna el a szeplő, s fülei kissé simulékonyabbak volnának; ha továbbá szeme nagyobb, a szája kisebb, nyaka kissé hosszabb, dereka pedig sudarabb lenne : kész is volna a magyar Apolló. De ő e csekélységek híjával van s Így a képzeletnek kell egyetmást rajta pótolni, hogy előálljon a kép, melyet Balbácsi magáról festetett magának és másoknak. E kép neki a tükör szolgálatát teszi. Ily kész hízelgővel szemben mi kissé szabadabban is beszélhetünk róla. Ki nem emlékszik az ő aranyos könyvére? Abban volt megírva, miként lehetne Magyarországot boldoggá tenni. íme a projektum: A királyné legyen a király ; Kossuth Lajos penziót kapjon ; Deák Ferencznek állíttassék emlékszobor; a szűz dohányt apríthassa mindenki peniczilussal; az adót el kell engedni mind.
Az ország költségei pedig a következőképen fedeztessenek.
Tudvalevőleg minden ember szeret enni s eszik minden héten 8 napon. Egy emberre számíttassék napjára egy forint. Ez egy héten 15 millió lakosság mellett 120.000,000 frtra rug. Az országgyűlés pedig rendeljen el két heti böjtöt, az az 16 böjtnapot. E napokon, melyek a kalendáriomban kékre festetnek, senki se egyék s az adószedők minden emberen vegyék meg az egy forintot, a mi egy esztendőben 240 millió frtot teszen. Ebből kikerül minden költség. Igen jó projektum. Már egy spanyol ember egypár száz esztendővel ezelőtt megbolondult bele. Megeshetik ez Balbácsin is minden nagyobb baja nélkül — az országnak.
*
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások