LUDWIG VAN BEETHOVEN
13 évesen
(1783)
Ismeretlen bonni festő műve
Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik nagy alakjának. Ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán viseli. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját.
A közelmúltig számos helyen december 16-a szerepel Beethoven születésének napjaként: csak annyi ismert, hogy december 17-én keresztelték meg. (Akkoriban a gyermekeket általában születésük napján, vagy azután egy nappal keresztelték meg.)
Beethoven első zenetanára iszákos és indulatos édesapja volt, egy közepes tehetségű udvari muzsikus, aki gyakran verte fiát, és Mozartékhoz hasonlóan megpróbált belőle csodagyereket nevelni, sikertelenül. Mivel apja korán felismerte benne a nagy tehetséget, s törekedett ezt minél előbb kenyérkeresetre használni, ezért gyakran változtatta zeneoktatóit. Beethoven ezt később gyakran panaszképpen hozta fel. A családnak valójában már egészen fiatalon ő lett az eltartója. 1782-83-ban jelentek meg első zeneművei: változatok és 3 szonáta zongorára, 1785-ben következett 3 zongoranégyese. Tudományos képzettségéről azonban alig gondoskodtak. Már 13 éves korában udvari másodorgonássá nevezték ki.
Később Bécsbe költözött, ahol Haydnnál akart tanulni, de neki nem volt elég ideje vele foglalkozni, ezért Albrechtsberger gondjaira bízta. Megismerkedett Breuning udvari tanácsossal is, akinek családja pótolta később számára az édes otthont. Tehetsége és egy-egy összeköttetése megnyitotta előtte a császári város első házait; Salierinél nyolc esztendeig tanult.
Mint kész zongoraművész 1795 márciusában lépett fel első ízben a bécsi nyilvánosság előtt, B-dúr zongoraversenyének előadásával. Ezt a fellépést azután újabbak követték, és hamarosan kiadója és pártfogója is akadt. Hamar népszerű lett zongora virtuózként, és – jóval lassabban ugyan – zeneszerzőként. Berlinben erősen marasztalták, de ő Bécshez ragaszkodott, ahol lelke is ki volt elégítve; társadalmi állása és kenyere is biztosítva volt. Művészi körútjának folytatását lehetetlenné tette 1798-ban kezdődött fülbaja, mely lassanként teljes süketségbe ment át.
A fiatal Ludwig van Beethoven
(Bonn, 1770. december 16. (vélhetően) – Bécs, 1827. március 26.)
Carl Traugott Riedel (1769–1832) festménye
Fiatalon, már 25 éves kora körül a siketség első jeleit észlelte, amelynek hatására időnként az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. A századforduló környékén születtek legsötétebb művei, ekkor vált számára világossá, hogy a halláskárosodása visszafordíthatatlan folyamat. 1819-re teljesen megsiketült. Siketsége zárkózottá tette, csak társalgási füzeteinek segítségével tudott érintkezni a külvilággal. Hihetetlen belső hallása volt, csak ez tette lehetővé, hogy ne hagyja abba a komponálást. Zenéjében gyakran életének visszhangját vélik felfedezni, ami győzelemmel véget érő küzdelmekkel tarkított. Életének személyes problémái fölött a mesterműveinek megalkotásával aratott diadalt.
Beethovenre mint a zenei klasszicizmus és romantika átmeneti alakjára tekintünk. Ami a zenei formát illeti, a Haydntól, illetve Mozarttól örökölt szonátaformára és motivikus fejlesztésre épített, de nagy mértékben kibővítette őket, azáltal hogy hosszabb és nagyratörőbb tételeket komponált. Középső korszakának művei a hősiesség kifejezése miatt, míg késői darabjai az intellektuális mélységüknek köszönhetően népszerűek.
Sokat merített a felvilágosodás, és az Európában egyre növekvő romantika eszméiből. Kezdetben a harmadik szimfóniát, az Eroicát (a „hősi” olasz megfelelője) Napóleonnak ajánlotta, abban a meggyőződésében, hogy a tábornok fenntartja majd a francia forradalom demokratikus és köztársasági eszméit, de amint Napóleon császári törekvései világossá váltak, 1804-ben kitépte a címet tartalmazó lapot, melyen az ajánlás volt, és a szimfónia új nevet kapott: Hősi szimfónia, egy nagy ember emlékének megünneplésére.
A kilencedik szimfónia negyedik tételének sajátossága a Schiller Örömódájának feldolgozása, amely bizakodó himnusz az emberi testvériség mellett.
Legjelentősebb művei: 10 szimfóniája (a 10. befejezetlen), 5 zongoraversenye, egy hegedűverseny, egy hármasverseny és egyetlen operája: a Fidelio.
Beethoven a Missa Solemnis komponálása közben
1820
(Joseph Karl Stieler portréja)
„Olykor úgy érzem, hogy bennem is lappang valami, de ki tudna Beethoven után még muzsikát írni!?”
(Schubert)
„Százesztendős tölgynek százaiból formált óriás betűkkel írjátok nevét valami térségre! Vagy faragjatok egy gigászi szobrot, aminő Borromei Szent Károlyé a Lago Maggiorenál, hogy tekintete, úgy mint életében végigláthasson a hegyláncon. És hajdan, mikor a Rajnát járó hajók idegen utasai megkérdik:
ki ez a titán? – hadd tudjon válaszolni minden gyerek:
ez B e e t h o v e n…”
(Schumann )
„Aki utána jön, nem folytathat, hanem elölről kell kezdenie mindent, mert elődje csak ott állt meg, ahol a művészet maga véget ér.” – mondta gyászbeszédében Grillparzer, a költő Beethoven temetésén.
JUHÁSZ GYULA: BEETHOVENHEZ
Örök hangok zenésze, borús titán, Beethoven,
Ma egy világ siráma zendül fel bánatodban
S ki mennyei derűben trónolsz mosolygva ott fenn,
Nevedre egy világ bús szíve összedobban. –
A germán géniusz, mely benned csúcsra hágott,
Veled győzelmesen bejárja a világot
És ellen és barát egy testvér hangjaidnál,
Melyek mély árja kéjt és kínt az égbe himbál!
Nagyságod ünnepén, mely tiszta és nemes fényt
Sugárzik boldogan a nagy Emberiségre
S széppé teszi a gyászt, dicsőbbé az erényt:
Engedd, hogy egy babért fonjunk mi is e névre.
Beethoven, hisz neved szabadság és művészet
S mi e két nemtőnek nevében íme néked
Zenével áldozunk alázatos szerényen,
A magyar muzsika ministránsaiképpen!
Jöjj el, jöjj el közénk, ez áhítat körébe,
Miként az Úr leszáll az oltár asztalára,
Nagy lelked zengjen és ujjongjon a zenében
A fúvók és vonók fönséges viharában.
Epedjen és zokogjon és dübörögve szóljon
Az Ember vágya és szerelme a vonókon
És mint felhők közül a Nap kilép ragyogva,
Örök vigasz derűjét áraszd a bánatokra!
Beethoven, ki a magasság és mélység sasa voltál,
Világokat suhintó egyetlen szárnycsapással:
Dicsőséged egébe tekint egy csonka ország
S a sírok ormain köszönt ma muzsikával;
Mert emberi jogok, szabadságok, remények
Nemes zenésze, nékünk testvérünk vagy s ha téged
Ma ünnepel e nép is, magasztos, szent dalodban
Rab milliók szívének egy vágya összedobban!
Legfrissebb hozzászólások