Paul Valéry a délfrancia Sète városában született 1871. október 30-án. Gyermekkorában tengerész akart lenni, a középiskolát Montpellier városában végezte, majd jogi tanulmányokat folytatott.
Paul Valéry
(Sète, 1871. október 30. – Párizs, 1945. július 20.) .
1891-ben bemutatták Stéphane Mallarmé költőnek, akit bálványozott. A Hadügyminisztérium munkatársa volt, majd 1922-ig a Havas hírügynökségnél dolgozott, ezután az irodalomból tartotta el magát. 1925-től a Francia Akadémia tagja. 1938-tól a Collège de France tanára lett. Tevékenyen részt vett a Népszövetség munkájában, megbízottként Magyarországon is járt. Tagja lett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak. Versei 1889-1892 között különböző folyóiratokban jelentek meg, majd 1892-ben hirtelen lemondott a versírásról.
Korai verseit később erősen megválogatta és gyökeresen átdolgozta – a parnasszisták és Stéphane Mallarmé hatásától akart szabadulni -, és csupán 1920-ban adta ki André Gide ösztönzésére a Régi versek albuma című kötetében.
Valéry első költői korszaka lezárulása után még megírta a Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe (1895) című esszéjét, az Egy este Teste úrral (1896) című novellisztikus filozófiai riportját, és A német hódítás (1897) című politikai tanulmányát, majd két évtizedre elhallgatott. 1917-ben tért vissza az irodalomhoz az Ifjú Párka című terjedelmes költeményével, amely a Varázslatok (1922) című kötettel együtt a francia líra élvonalába emelte. Ez a költemény Rilkére is nagy hatást tett. A kortárs, főként fiatal írókra is hatott, így elsősorban az induló dadaistákra és szürrealistákra (Breton első mestere volt), rájuk azonban elsősorban személyiségével gyakorolt befolyást. A Varázslatok után Valéry költészete ismét elnémult. Nagy számban jelentette meg azonban esztétikai, politikai, filozófiai esszéit, dialógusait.
Művei
Album des vers anciens (magyarul: Régi versek albuma, 1920)
Introduction á la Méthode de Léonard de Vinci (magyarul: Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe (1895, esszé)
La Soirée avec Monsieur Teste (magyarul: Egy este Teste úrral, 1896, novellisztikus filozófiai riport)
La Conquête allemande (magyarul: A német hódítás, 1897, politikai tanulmány)
Jeune Parque (magyarul: Az ifjú Párka, 1917)
Charmes (magyarul: Varázslatok, 1922, verseskötet)
L’Âme et la danse (1923, magyarul: Lélek és tánc, 1973, aforizmák)
Eupalinos ou l’architecte (1923) (magyarul: Eupalinos vagy az építész, 1973, dialógus)
Variété (magyarul: Változatok, 1924-1944, esszé)
Mon Faust (magyarul: Az én Faustom (1946, lírai dráma)
(Forrás: wikipedia.hu, szöveggondozás: Lenolaj.hu)
Legfrissebb hozzászólások