* Isten éltesse! *
Első novellája, a Kuzmics fiúk 1958-ban jelent, s ezzel kezdődött írói pályája. Sorra jelentek meg novellái az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Pest Megyei Hírlapban, a Rádióban, a Népszavában, az Új Írásban, a Kortársban. 1963-ban írta meg első drámáját, az Életem, Zsókát. Ettől kezdve élete a színház világához kötődött.
Elbeszélései, regényei mellett sorra mutatták be drámáit, tévéjátékait, színpadi adaptációit. Gyakran hangzanak el rádiójátékai, és az 1970-es évektől kibontakozik gazdag tárcaírói munkássága is. Rendkívül tevékeny az irodalmi élet szervezésében is. Több színvonalas irodalmi folyóirat szerkesztőségi tagja.
Legismertebb művei: Középütt vannak a felhők (elbeszélések), Életem, Zsóka! (színmű) , Adáshiba (színmű), Hongkongi paróka (színmű), Holt lelkek (dráma), Ki van a képen? (dráma), A félkegyelmű (dráma Dosztojevszkij nyomán), Szent Péter esernyője (dráma, Mikszáth Kálmán nyomán), A bűntény (novellák), Bűn és bűnhődés (dráma Dosztojevszkij nyomán), A prágai szerelmesek.
Legtöbbet játszott és legismertebb drámája: az ADÁSHIBA. Érdemes elolvasni a darab bevezető írói instrukcióit. Utána már biztosan kíváncsiak leszünk a teljes darabra. Olvasni, újraolvasni, megnézni egyaránt érdekes és izgalmas.
——————————————————————————-
Szín: kis családi ház nappali szobája (ebédlője?) valahol Budapest olcsóbb zöldövezetében. A berendezést nem írom le: utazásaim során láttam, hogy többé-kevésbé azonos a kispolgárok lakta házak (lakások) berendezése. A bútorzat gyárakban készült s részletre vásárolt az áruházakból. Akárcsak a szobadíszek. A kerámiák, a falvédők stb. Talán csak annyit: Bódogéknál van néhány régi bútor is; egy-két ósdi fotel, kárpitozott ebédlőszék; s a csaknem főhelyet elfoglaló ebédlőasztal is családi hagyaték; ovális alakú, faragott lábú. Tehát a szoba berendezése vegyes, és semmiféle jó ízlésről nem tanúskodik. Az egyik sarokban lemezjátszó, könyvespolc sehol. Helyette vitrin, csecsebecsékkel.
És a tévé!
A tévé a legfontosabb. Pedig nincs is a színpadon, mégis ott van, de mennyire! Hiszen a darab kezdetén már be van kapcsolva, s ki sem kapcsolják az előadás végéig. Itt, a színpadon a tévékészülék mégsem valóságos tárgy, hanem a képernyő maga a színpadnyílás: amikor Bódogék tévét néznek – a közönséget nézik, mintha ott látnának mindent. Éppen ezért legtöbbször a közönség felé ülve (vagy állva) beszélnek, cselekszenek; ha egymáshoz szólnak, leginkább akkor is a nézőtér felé bámulnak mereven. S ha a készülék nem létezik, nem is jöhet belőle se kép, se hang; hogy Bódogék mit látnak, azt csak reagálásaikból tudjuk. A játékteret úgy kell berendezni, hogy tágas is legyen a játékra meg szűk is – miként a valóságban.
A szobába jobbról és balról egy-egy ajtó nyílik. A hátsó falon ablak a kertre; látszanak a csupasz fák; ősz van, nyirkos, esős idő. Délután öt és hat óra között kezdődik a játék.
Amikor a függöny felmegy, Bódog egy fotelban ül, papucsban, házikabátban. Szivarozgatva nézi a tévét. Kintről zajok: ajtónyitódás; egy férfihang: „Jó estét, asszonyom!” Női hang.
(Fotó: Gál Csaba)
Legfrissebb hozzászólások