Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el, majd érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 20 éves koráig végigbarangolta Nyugat-Európát; Charles Baudelaire, Paul Verlaine és a nyugatosok formálták ízlését. A jogi egyetemre járt, Pécsett végzett, majd az egri városházán volt tisztviselő. Tüdőbajt kapott, szanatóriumban ápolták, ez volt az alapja a Nyugat utódjában, a Magyar Csillagban megjelent Szanatóriumi elégia című nagyívű verskompozíciójának ihletője.
Volt a Belügyminisztérium hivatalnoka, a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora. Ekkor jelent meg szolid sikerű önálló kötete, a Lázas csillagon. Az Élet és Irodalomban publikált, blaszfémikus kérdéseket tartalmazó verse, A kegyelet oltárán példátlan felháborodást váltott ki, Széljegyzet című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta.
A Nyugat harmadik nemzedékébe tartozott. Első kötetében, Az árnyak kertje-ben az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit mutatta be, valamint a kispolgári berögzöttség és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta. Költészetét főleg Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád hatása határozta meg. A Lázas csillagon a kényszerű hallgatás éveinek termését foglalja magában. Költészetére, világképére végletes pesszimizmus, a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemző. Későbbi köteteiben a pesszimista világképpel nem szakító, de vele harcolni akaró költő lázadó magatartása nyomul előtérbe. A korábbi líráját jellemző szigorúan kötött forma folyamatosan a szabad vers felé fordult. Ez a folyamat az Egy magánzó emlékiratai című művében és az azutáni művekben érte el tetőpontját (Egy hiéna utóélete és más történetek, Az üvegkalap, Bálnák a parton). Műfordítóként is nagyot alkotott; versben panaszolta a külföldi költők életkeservét (A műfordító halála).
(forrás: wikipédia)
KÁLNOKY LÁSZLÓ: MEZTELEN SZÍV
Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
és lüktetése szórakoztatott;
majd felmutattad azt a többieknek,
kissé büszke és kissé meghatott
mosollyal, hisz te műveltél csodát
a szerkezettel, melyet félredobtak;
ha akadozva is, ketyeg tovább;
életre keltettél egy tetszhalottat.
De lásd, a szív nem zenélődoboz;
talán csak egy dalt tud, de mégse gép,
melyet akárki működésbe hoz,
csak föl kell nyitnia a fedelét.
A meztelen szív inkább valami
elvadult, beteg állathoz hasonlít,
ha meglepik, hangját sem hallani,
holtnak teszi magát, s vackára omlik;
megkopasztva, nyúzottan didereg,
– ép korában sem volt valami edzett –,
hártyánál véknyabb bőre csupa seb,
s felszakad, alighogy hegedni kezdett;
minden belészúrt pillantás tövis,
és most szabad prédája bárkinek…
Mit várjak másoktól, ha még te is
kiszolgáltatsz egy védtelen szivet?
***
Illusztráció: Kálnoky László költő, 1960., Hunyadi József/fortepan.hu -Váci utca 62-64., a pesti Új Városháza. A felvétel az Írószövetség közgyűlése alkalmával készült.
Legfrissebb hozzászólások