A Borges család: Jorge Guillermo, Leonor Acevedo, Norah, és Jorge Luis
(Svájc, 1914.)
Apja ügyvéd és pszichológiatanár volt. Anyja katonák és szabadságharcosok büszke leszármazottja, aki a családi házat kardokkal, egyenruhákkal, portréfestményekkel, és egyéb családi ereklyékkel bútorozta be. Borges rajongott szüleiért. Apja, aki alaposan ismerte a metafizika, az idealizmus és a pszichológia nagyjait, filozófiára tanította, és sakktáblán magyarázta el Zénón paradoxonát. Anyja angolt tanult férjétől és fordítóként dolgozott. A családban angolul és spanyolul beszéltek, így ő kétnyelvűként nőtt fel. A háztartásban a spanyol és az angol nyelv használata annyira mindennapos és egyidejű volt, hogy csak késő gyermekkorában jött rá, hogy ez két külön nyelv.
Húga, Norah volt egyetlen gyerekkori barátja. Képzeletbeli játszótársakkal töltötték napjaikat, bóklásztak házuk hatalmas könyvtárában és kertjében. Ez később ezerféleképpen visszaköszönt írásaiban. Rajongott az állatkertért és órákat töltött az állatok megfigyelésével. A tigriseket különösen kedvelte: „Gyakran hosszan időztem a tigrisketrec előtt és figyeltem, ahogy fel-alá járkál. Tetszett természetes szépsége, a fekete és arany csíkok váltakozása. Most, hogy vak vagyok, már csak egy szín él emlékezetemben, méghozzá a tigris színe, a sárga.”
A közös játékok és a pihentető nyaralások ellenére is egy kívülálló, rövidlátó és tudálékos gyereknek érezte magát. Arra vágyott, hogy aktív tagja legyen a helyi életnek. Sikerült összebarátkoznia egy helyi költővel, Evaristo Carriego-val, aki a szomszédja volt. Carriego sokat mesélt neki az argentin tradíciókról, a férfias magatartásról (macho/mácsó), és így hamarosan a kis álmodozó bálványává vált. A családi tradíció szerint mindig is írónak készült, míg később kiderült, hogy nemcsak az írói vénát, hanem apja vakságát is örökölte. Hat évesen kezdett írni, és akkoriban Cervantes inspirálta leginkább. Kilencévesen lefordította spanyolra Oscar Wilde A boldog herceg című tündérmeséjét, ami meg is jelent az El Paísban. Mivel Jorge Borges névvel küldte be, mindenki azt hitte, apja írta.
1914-ben drasztikus fordulatot vett élete. Romló látása miatt apja korán nyugdíjba került, és úgy döntött, útnak indulnak Európába. Néhány hetet Párizsban töltöttek, majd Genf felé vették az irányt. Itt a gyerekek az iskolát, apjuk pedig egy svájci szemspecialistát kezdett el látogatni. Ekkor kitört a háború, és Genfben ragadtak. Később a nagymama is csatlakozott hozzájuk. A gyerekek a College Calvin középiskolában latinul, németül és franciául tanultak. Borges itt találkozott először a szimbolizmussal néhány lengyel társa jóvoltából. Verlaine, Rimbaud és Mallarmé francia költők absztrakt műveinek köszönhetően új módon kezdte látni a világot. Ekkor kedvelte meg a filozófus Schopenhauert és Walt Whitmant, az amerikai költőt is. Ezután a család elköltözött Luganóba, majd később Spanyolországba: Barcelona, Mallorca és Sevilla után Madridba.
Jorge Luis Borges
(1921.)
Miután végre Sevillában kinyomtatták egyik versét, néhány sikertelen próbálkozást tett, hogy bekerüljön különböző írói körökbe. Csatlakozott az “ultraistákhoz”. Ez az irodalmi kör egy idealista, szabad szellemű közösséget alkotott; tagjai imádták az amerikai jazzt, és inkább érezték magukat bármilyen más európainak, mint spanyolnak. Borges ekkor határozta el, hogy nem fog leragadni a tradícióknál. Megírt két könyvet esszékkel és versekkel, melyek a pacifizmust, az anarchiát, az Orosz Forradalmat és a szabadgondolkodást dicsőítik. Később csalódott az eredményben, és megsemmisítette mindkét kötetet, mielőtt elhagyta Spanyolországot. Visszatért az időközben rengeteget változott és lehetőségekkel teli Buenos Airesbe, ahol sokat írt helyi témákról, és barátaival megalapították a Prisma nevű ultraista folyóiratot.
Ezután kilenc termékeny év következett. Borges több sikeres irodalmi folyóiratot alapított, számos verset és esszét írt, elnyert egy 3000-pesós második helyezést egy városi pályázaton. Ebből a pénzből többek között megvette a teljes Encyclopaedia Britannicát, mely sok-sok éven át segítette munkájában.
Mint generációjából oly sokan, Borges is megundorodott a politikától. Ez a politikai rövidlátás szinte tükrözte akkori fizikai állapotát: megjelentek nála az első tünetek, amik addigra apjánál teljes vaksághoz vezettek. Ekkor volt az első hályogműtétje, amit később még hét műtét követett. A műtétek nem jártak sikerrel, látása fokozatosan romlott. Karrierje mégis akkor vett teljes lendületet, amikor megírta a Közelítés Almotászimhoz-t, amit a borgesi történetek prototípusának tartanak. Első volt azok között, akik megkezdték Woolf és Faulkner írásainak spanyolra való átültetését.
A „Bábeli könyvtár” munkájának allegóriája volt. Hamarosan megjelent Az elágazó ösvények kertje. Közben kicsit visszatért a politikához, és cikkeket írt az El Hogar című lapba. Ezekben szót emelt az antiszemitizmus, a fasizmus és a diktatúra ellen. Ezekkel a cikkekkel sokkal nagyobb ismeretségre tett szert, mint korábbi utazásaival a fikció világába.
1948-ban letartóztatták egy tüntetésben való részvétel után. Bár rendőri cenzúra súlya nehezedett rá, megjelentette következő novelláskötetét ( Az Alef, 1949.) Megválasztották az Argentin Írók Szövetségének elnöki posztjára. A találkozók mindig azonos forgatókönyv szerint zajlottak: addig beszéltek komplex irodalomról és filozófiáról, amíg a jelenlévő rendőri szervek az unalomtól mély álomba nem szenderültek, és akkor áttértek a politikai megbeszélések napirendjeire. Hamarosan megkapta az állást, amiről mindig is álmodozott: a Nemzeti Könyvtár igazgatójává választották. Sajnos, addigra teljesen elvesztette látását.
„Isten fejedelmi iróniájáról beszélek, aki 800 000 könyvet adott nekem, s hozzá homályt is.”
1986. június 14-én Genfben halt meg májrákban. Többszörös jelölése ellenére, politikai okok miatt soha nem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.
Budai Éva
rovatvezető
forrás: wikipedia
JORGE LUIS BORGES: AZ ELSŐ MAGYAR KÖLTŐHÖZ
E néked csak jövendő pillanatban,
mely annak is titok, kinek az izzó
planéták vagy a bikák jonhai
felfedik a jövő korok tilos
szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb,
mint valamilyen lexikont felütni,
hogy megleljem neved, testvéri árny,
s megtudjam, mily folyókban tükröződött
arcod, mely mára por és hamu lett,
s mily kardok, mily bálványok és királyok,
végtelen alfölded mily fényei
kapatták hangod első énekedre.
Éjszakák s tengerek állnak közöttünk,
a századok nagy változásai,
és fajták, éghajlatok, birodalmak,
de valami megfoghatatlanul
összeköt, a szavak titkos szerelme,
hangok és jelképek e társasága.
Mint hajdanán az éleai íjász,
egy kósza estén valaki magában
egy árny-céltábla felé lődözi
egyre e képtelen nosztalgiát.
Mi ketten sosem találkozhatunk,
ó, ősöm, kihez el nem hat szavam.
Számodra gyönge visszhang sem vagyok,
magam számára szorongó titok,
varázslat és rettegés szigete,
amilyen talán mindig minden ember,
és te is voltál, más egek alatt.
(Somlyó György fordítása)
*
Jorge Luis Borges válogatott művei:
I. A halál és az iránytű (elbeszélések)
II. Az örökkévalóság története (esszék)
III. A tükör és a maszk (elbeszélések)
Legfrissebb hozzászólások