Bródy Sándor (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.) író, drámaíró és publicista
Apja gabonakereskedő volt, egy ideig ő kezelte az egri érsek gabona-értékesítéseit. Fiatal gyermek volt, amikor apja tönkrement és hamarosan meghalt. Külsejét tőle örökölte. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. Műveltsége hiányosságait rendkívüli tehetségével sikerült pótolnia. Bár ebben az időben a magyar polgárság és az értelmiség zöme szinte kétnyelvű, ő csak magyarul beszélt. 18 éves korában írnokoskodni kezdett bátyjánál, aki Gyulán volt ügyvéd. Első cikkeit is itt, a helyi lapban sikerült megjelentetnie. Nagy hatással volt rá Jókai áradó meseszövése és Zola naturalizmusa.
Budapestre költözése után sikerült megjelentetnie Nyomor című novelláskötetét és Faust orvos című regényét, amelyek feltűnést keltettek. Sokan a magyar Zolát látták benne. Szenvedélyes természetű ember volt. Még Kolozsvárra érkezése után elcsábította Hunyady Margitot, korának ismert színésznőjét. A kapcsolatból nemsokára megszületett törvénytelen gyermeke, Hunyady Sándor, aki később szintén irodalmi pályára lépett.
A különféle társaságok lelke volt, egyben az irodalmi divatot is ő diktálta. Drámákat is írt, többek között a manapság is többször játszott: A tanítónő-t, A dada-t és A medikus-t.
Később Ambrus Zoltán és Gárdonyi Géza közreműködésével szerkesztette a Jövendő című hetilapot, amelyet a Nyugat előfutárának is tekinthetünk. Ebben a korabeli társadalom visszásságait bírálta. Erdős Renée írónővel szerelmi viszonyt folytatott. Az érzelmeit szenvedélyesen megélő író 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkosságot kísérelt meg. Miután felgyógyult, ismét újságíróskodott. Még megírta utolsó nagy művét, egy novellaciklust Rembrandtról, az elmagányosodott, megöregedett művészről. Ezt követően kórházba került és elhunyt.
Felesége Rosenfeld Izabella, írói nevén Fehér Judit volt. Fiuk Bródy András újságíró. Unokatestvére Bródy Zsigmond, akinek unokája Bródy András közgazdász, dédunokája pedig Bródy János zenész, dalszövegíró. Házasságon kívüli gyermeke Hunyady Sándor író.
(forrás: wikipédia)
JUHÁSZ GYULA Bródy Sándor halálakor, a Szeged című napilap 1924. augusztus 13-i számában:
Olvasták, szerették és ajnározták. Szép ember volt, elragadó, és hozzá valóban hatalmas és diadalmas tehetség. A nők és az olvasók behódoltak neki, és sokáig a dicsőség és népszerűség napfényében fürdött ebben az országban, ahol nem szépséggel és tehetséggel, de könyökkel és tekintéllyel szokás hódítani…. Temperamentuma minden sorában izzott és szikrázott, lobogott és robogott…. Nagyon sokat köszönhet neki minden magyar, aki tollat forgat, és aki valakinek számít ma.
BABITS MIHÁLY a Nyugatban, 1934-ben, Bródy Sándor halálának tizedik évfordulóján:
Bródyt évfordulók nélkül se könnyen feledjük el. Szinte a tollunk hegyén hordjuk őt: szavainkban és mondatainkban. A magyar stíluson nyomot hagyott. Aki róla ír: a nyelvről kell írnia.
SZÉP ERNŐ a Színházi Életben, ugyancsak 1934-ben:
Isten őrizz, hogy szobor legyen abból a gyönyörű vad szépségből, ami Bródy Sándor. Abból a hűséges, hűséges életből, abból a tüzelő sötét szerelemből. Abból a vademberjóságból, amivel a kutyára lenézett, abból a haragos pogányságból, amivel rámordult a szegénységre, a betegségre, a csalásra, szemtelenségre, abból az őserdei gyengédségből, amivel egy kegyetlen tigris dörzsöli az orrát a párja nyakára, abból a gyengédségből, amivel az a tigris a kölykét fogja a két mancsa közé.
(forrás: kétezer.hu)
Kapcsolódó oldal:
BRÓDY SÁNDOR LEGSZEBB ÍRÁSAI (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Legfrissebb hozzászólások