Önarckép
(1640)
Rembrandt 1606 július 15-én született jómódú családban hetedik (más források szerint 9 vagy 10. gyermekként) Leidenben, Hollandiában. Apja molnár volt, édesanyja pékleány. Szülei tudósnak szánták, így miután kijárta a latin iskolát, beiratkozott a Leideni Egyetemre, annak ellenére, hogy a festészethez érzett több kedvet. Rembrandt rövid idő után otthagyta az egyetemet, és szülei hozzájárulásával Jacob van Swanenburgh (1571–1638) leideni mester tanítványa lett. 1624-ben fél évet Amszterdamban töltött, Pieter Lastman történelmi festőnél, majd visszatért Leidenbe, ahol műtermet nyitott, amit megosztott barátjával és kollégájával, Jan Lievensszel. 1627-től már tanítványokat fogadott; egyik legelső és legelismertebb tanítványa Gerrit Dou (franciásan: Gerard Dou) volt (1628–1631 között).
1631-re Rembrandt már olyan nevet szerzett, hogy számos portrét rendeltek tőle Amszterdamból, ezért odaköltözött, és több száz arcképet festett, köztük páros, illetve csoportos portrékat is. Bár ezek az arcképek alapozták meg hírnevét, fő feladatának továbbra is a történeti festészetet tartotta.
Rembrandt Amszterdamban a híres műkereskedő, Hendrick van Uylenburgh házában lakott, és 1634-ben feleségül vette szállásadója unokahúgát, az árva és Saskiát.
1639-ben Rembrandt nagy házat vett a Jodenbreestraaton, a város Joden (a. m. „zsidók”) kerületében, és jelentős műgyűjteményt vásárolt. A házban most Rembrandt-múzeum található. Rembrandt műhelyében tehetséges tanítványokat (pl.: Carel Fabritius, Nicolaes Maes) foglalkoztatott.
Feleségével bár jómódban és szerelmi házasságban éltek, magánéletüket tragédiák sora árnyékolta be. Három újszülött gyermekük vesztette életét, majd a festő egyetlen fia, Titus világra jötte után hamarosan Saskia hunyt el, valószínűleg tuberkulózisban.
Szeretett felesége halála után után Rembrandt viszonyt kezdett Titus gondozójával, egy Geertje Dircx nevű özvegyasszonnyal, aki később az élettársa lett. Geertje perelte Rembrandtot, mivel állítása szerint az házasságot ígért neki, és a bíróságon szerette volna a festőt az ígéret betartására kényszeríteni. A bíróság végül nem kényszerítette házasságra Rembrandtot, de nagy, 160 guldenes kártérítést kellett kifizetnie. Később Rembrandt Geertje Pieter nevű fivére tanúvallomása alapján rábizonyította az asszonyra, hogy Saskia rábízott, 200 gulden értékű ékszereit el akarta sikkasztani, és dologházba csukatta a nőt.
Éjjeli őrjárat
(1642)
1649-ben Rembrandt új szeretője a nála sokkal fiatalabb Hendrickje Stoffels lett, aki eredetileg szintén a festő szobalánya volt. 1654-ben született lánya, Cornelia. Érdekesség, hogy Hendrickjét hivatalosan megfeddte a várost uraló kálvinista egyháztanács, amiért bűnben él Rembrandttal, aki nem volt tagja a református egyháznak, így őt nem idézték maguk elé.
Rembrandt nem élt takarékosan, rengeteg műkincset és nyomtatványt vásárolt, általában ritkaságokat. 1656-ban csődöt kellett jelentenie, hitelezői 1657-58-ban elárverezték hatalmas házát és pompás műgyűjteményét. Ezután egy szerényebb lakásba kellett költöznie a Rozengrachton, ahol Hendrickje és Titus megélhetési célból művészellátó boltot nyitott. Rembrandt művészi hírneve nem csökkent, és ebben fontos része volt annak is, hogy egyik nagy történelmi műve az újonnan épült városháza falán függött.
Rembrandt utolsó évei gyászban teltek, túlélte Hendrickjét († 1663) és Titust († 1668) is. Egyedül későn született lánya, Cornelia maradt mellette, amikor 1669. október 4-én Amszterdamban 63 éves korában szegényen meghalt. Rembrandt, a Holland Aranykor leghíresebb festőművésze, akinek nevéhez olyan híres képek köthetőek, mint az Éjjeli őrjárat, vagy a Nicolas Tulp doktor anatómiai előadása, ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben.
(forrás: rubicon.hu, wikipedia.hu)
Legfrissebb hozzászólások