Gyerekkorát Prágában töltötte, ahol apja újságíróként dolgozott. Anyja orosz származása révén oroszul, és mivel német iskolába járt, németül is megtanult. Otthon és egymás között magyarul beszéltek, amiről sokáig azt hitte, hogy egy titkos nyelv, amit csak ők értenek. Társalgási szinten beszélt még angolul és csehül.
1939-ben költözött Magyarországra, itt is érettségizett. 1945-ben egy szovjet katonai alakulat tolmácsa volt. A Színiakadémiát – évfolyamtársa volt Kállai Ferenc – nem fejezte be, részben a második világháború miatt, részben azért, mert már 21 évesen szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál. Ekkor vette fel az Iván keresztnevet, hogy Darvas Szilárd költő, humoristától megkülönböztesse magát. Ezután 8 évadot a Madách Színházban játszott.
Az 1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját (Darvas Attila tervezőmérnököt) kihozza a börtönből. Ezért később 22 hónap börtönre ítélték, majd évekig nem játszhatott. Segédmunkásként, egy VII. kerületi, Damjanich utcai műanyagfröccsöntő-üzemben dolgozott. 1963-ban kerülhetett újra színpadra, először a Miskolci Nemzeti Színházba, majd a József Attila Színházba szerződhetett. Hamarosan a Vígszínházba szerződött Várkonyi Zoltánhoz, utóbb szabadfoglalkozású színész lett.
Csodás alakításainak felsoroláshoz nem elég a hely és az idő. Egyike volta legelegánsabb színészeknek. Stílusa utánozhatatlan. 12 nappal 82. születésnapja előtt, Budapesten halt meg. Temetése nem volt, hamvait a család hazavitte.
BUDAI ÉVA
rovatvezető
(forrás: wikipédia)
SZIMONOV: VÁRJ REÁM
Dalszöveg (Aki ezt a dalt olvasva nem Darvas Iván hangját hallja, az bizonyára nagyon fiatal.)
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!
Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell…
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jó barát már egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!
Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rám nevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá…
Te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.
Legfrissebb hozzászólások