Anneliese Marie „Anne” Frank
(Frankfurt, Németország, 1929. június 12. – Bergen-Belsen, 1945. március)
1929. június 12-én született ANNE FRANK (Anneliese Marie „Anne” Frank) zsidó származású német lány, akit „Anne Frank naplója” címmel kiadott, a második világháború idején írt naplójegyzetei tettek világhírűvé. Naplóját, melyben családjáról és barátairól, érzéseiről, meglátásairól, azaz életéről írt holland nyelven tizenharmadik születésnapjától kezdve vezette 1944. augusztus 1-jéig.
A család Adolf Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába. Hollandiát a németek 1940 májusában lerohanták és megszállták. 1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott „munkára Németországba”. A családfő, Otto Frank tudta, hogy a behívó deportálást jelent, így már másnap elrejtőztek. Frankék egy másik családdal 25 hónapig bujkáltak Amszterdam belvárosában, Otto cégének hátsó épületében mindaddig, amíg egy máig ismeretlen személy fel nem jelentette őket. A rejtőzőket először Westerborkba, majd Auschwitzba hurcolták, ahonnan Annét és nővérét, Margot-t Bergen-Belsenbe vitték tovább. 1945 március első heteiben, a tábor felszabadulása előtt néhány héttel mindketten tífuszban haltak meg. Anne édesanyja Auschwitzban lelte halálát.
Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, Amszterdamba hazatérvén tudta meg, hogy felesége meghalt a koncentrációs táborban, később a Vöröskereszten keresztül kapott értesítést lányai haláláról. Anne naplóját az egyik bújtatótól (Miep Gies) kapta meg. Miután elolvasta lánya személyes gondolatait, többek rábeszélésére 1947-ben adta ki, így lett Anne Frank naplója ismert és világhírű. Számos (65) nyelvre lefordították, színdarabot, filmet, operát írtak belőle. Az Otto által kiadott első napló nem tekinthető teljesnek (kivett belőle egyes részleteket, pl. amiben Anne a szüleit szidta, illetve még élő emberekről írt személyes információkat), de halála után (1980) a teljes kritikai kiadás napvilágot látott.
Anne 1942. június 12-én tizenharmadik születésnapjára kapta a naplót ajándékba. A napló elején lévő emblémát néhány nappal később kicserélte apja képére. A naplóba egy fiktív barátnőjének írta bejegyzéseit, akit Kittynek nevezett és a naplóbejegyzések „Drága Kitty”, „Legdrágább Kitty”, „Kedves Kitty” és hasonló megszólításokkal kezdődnek. Anne olvasással és tanulással töltötte az idejét. Folyamatosan írta bejegyzéseit a naplóba, érzéseit, gondolatait a családról, a világról, a háborúról, a háború és a zsidóüldözés ellenére hitét nem adta fel. Az utolsó bejegyzés időpontja: 1944. augusztus 1.
Anne Frank híres író szeretett volna lenni. Naplóját is azért vezette, hogy későbbi könyvéhez megörökítse az eseményeket. A napló azonban nem egy későbbi regény alapja lett, hanem a nácizmus szörnyűségének a mementója.
ANNE FRANK NAPLÓJA – Az első bejegyzés:
1942. június 14, vasárnap
Pénteken, június 12-én már reggel hatkor felébredtem. Érthető, hiszen akkor volt a születésnapom. Ilyen korán azonban nem szabad felkelnem. Háromnegyed hétig legyőztem hát a kíváncsiságomat, de tovább nem bírtam. Kiugrottam az ágyból s besiettem az ebédlőbe. Moortje, a macska, fejét lábamhoz dörzsölve üdvözölt. Alig múlt hét óra, amikor bementem apához és anyához, azután meg a nappaliba s felbontottam a születésnapi csomagokat. Első pillantásom Rád esett, igen, Rád, aki ott vártál rám. Úgy éreztem, Te vagy a legkedvesebb ajándék, amit ezen a napon csak kaphattam. Egy csokor rózsán, egy cserép virágon meg két szál pünkösdi rózsán kívül apától és anyától is sok minden várt rám, de számos ismerősünk sem feledkezett meg rólam. A virágok mellett rengeteg ajándékot találtam az asztalon: laterna magicát, társasjátékot, sok cukorkát, csokoládét, rejtvényalbumot, brosstűt, Joseph Cohen Holland mondák és legendák című könyvét, a Daisy vakációja a hegyekben című kedves ifjúsági regényt és annyi zsebpénzt, hogy abból megvehetem a Görög-római regéket. Nagyszerű!… Lies értem jött. Elmentünk az iskolába. A szünetben süteménnyel kínáltam tanáraimat és osztálytársaimat, aztán tovább tanultunk. De most abba kell hagynom a naplóírást. A viszontlátásra. Jaj, de örülök Neked.
1944. július 21., péntek
Drága Kittym!
Már megint reménykedem. Micsoda bomba hírek! Hitler ellen merényletet követtek el, de ez egyszer nem a „zsidó kommunisták” vagy az „angol kapitalisták”, hanem egy német tábornok, egy gróf s méghozzá fiatal ember. Sajnos az „isteni gondviselés” horzsolások és kisebb égési sebek árán megmentette a „Vezér” életét, csak közvetlen környezetében halt vagy sebesült meg néhány katonatiszt és tábornok. A főbűnöst agyonlőtték.
Kell-e ennél jobb bizonyíték arra, hogy sok száz tiszt és tábornok utálja már a háborút, s Hitlert a pokol legmélyére kívánja? Tervük az volt, hogy Hitler halála után megalakítják a katonai diktatúrát, a szövetségesekkel megkötik a békét, aztán folytatják a fegyverkezést és vagy húsz év múlva megint kirobbantják a háborút. Egyelőre a gondviselés – bizonyára tudatosan – óvakodott eltenni a Vezért az útból, mert a szövetségesek számára sokkal kényelmesebb és előnyösebb, ha ezek a színtiszta germánok egymást ütik agyon. Annál könnyebb dolguk lesz az oroszoknak meg az angoloknak s annál hamarabb foghatnak hozzá városaik újjáépítéséhez.
De még nem tartunk ott, s eszemben sincs elébe vágni a dicsőséges eseményeknek. Azt hiszem, amit most elmondtam, józan és alapos. Ez egyszer kivételesen nem szaladok elérhetetlen ideálok után. Hitler egyébként volt szíves tudomására hozni ragaszkodó és hű népének, hogy mától kezdve a katonaság a Gestapo parancsai szerint cselekszik. Az a katona, aki megtudja, hogy feljebbvalója részt vett ebben az aljas és gyalázatos merényletben, köteles őt minden peres eljárás lefolytatása nélkül lepuffantani.
Na, ebből aztán szép dolgok sülhetnek ki. Ha Pietje Wijsnek fáj a lába a sok meneteléstől s a feljebbvalója leszidja, Pietje ráfogja a puskáját s elkiáltja magát: – Nesze neked, meg akartad ölni a Vezért! Egy puskalövés, és a bátor tiszt, aki össze merte szidni Pietjét, már át is sétált az örök létbe (vagy a halálba?). A végén a tiszt urak berezelnek majd a félelemtől, ha szembetalálkoznak egy katonával, vagy ha vezényelniök kell, mert a közlegényeknek nagyobb lesz a merszük, mint nekik.
Érted, amit mondok, vagy már megint hebrencs vagyok? De mit tegyek, amikor sokkal boldogabb vagyok, semhogy józan lehessek, hiszen tudom, hogy októberben megint az iskolapadban ülhetek! Jaj, hiszen épp az imént mondtam, hogy nem akarok semminek elébe vágni. Bocsáss meg, édes Kittym, de nem hiába örök ellentmondás a nevem.
Anned
(F.Solti Erzsébet fordítása)
BUDAI ÉVA
rovatvezető
(forrás: wikipédia)
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások