Niccolò Machiavelli humanista, értelmiségi családban született, két évvel az első firenzei nyomda működésének megkezdte után. Édesapja ismert ügyvéd, jogtudós volt, nem gazdag, viszont módosabb polgár, aki Firenze közelében kis földbirtokkal rendelkezett. Gyűjtötte a könyveket, ami abban az időben költséges szenvedélynek számított. Niccolò Machiavelli apja nyomdokaiba lépve jogot tanult, egy darabig ügyvédkedett, illetve gyermekkorától bújta az otthonában található könyveket. Érdekelte a költészet, a kalandos lovagregények, olvasott jogi szakmunkákat és természetesen a Bibliát is.
Nem árt tudni, hogy, hogy Machiavelli élete első évtizedeire esik Mátyás király uralkodása (1469 – 1490), és halála előtt egy esztendővel (1526. augusztus 29-én) zajlik majd le a mohácsi vész.
Machiavelli szobra
(Uffizi)
Niccolò Machiavelli 1498 májusában a második kancellária titkára lett, egy hónappal később – meglepően gyorsan – pedig a Tízek Tanácsának titkári címével és teendőivel is felruházták. (Az első kancellária foglalkozott a külügyekkel, a második pedig a bel-és hadügyekkel, a Tízek Tanácsa fogadta a külföldi követeket, illetve levelet küldött az államfőknek).
Machiavelli hivatali ideje alatt – ami összesen 14 évig tartott – huszonhárom alkalommal járt követségben, főleg itáliai fejedelmek udvarában, de megfordult a német-római császárnál, a francia királynál és a pápánál is. Amíg a Tízek Tanácsának titkára volt, hadtudományi és politikai-diplomáciai tárgyú tanulmányokat és elmélkedéseket is írt. Az általánosabb érvényű – főleg szépirodalmi – műveket csupán politikai bukása után olvasott.
1512-ben, a Firenzei Köztársaság bukása után A Tízek Tanácsát szétkergették, Machiavelli pedig elvesztette hivatalát. A hatalomra került Medici-párthívek részéről sorozatos zaklatás érte, kihallgatásokon számoltatták el korábbi hivatali működéséről. Firenze területét sem hagyhatta el, sőt 1513 februárjában rövid időre letartóztatták, és csak két hét után elengedték el.
Machiavelli 43 évesen elvonult szerény megélhetést biztosító birtokára, ahol egy ideig fakereskedéssel is foglalkozott, és elkezdett írni.
Már a saját korában elterjedt róla az azóta is általános vélemény, hogy nincs is nála buzgóbb köpönyegforgató. Pedig Machiavelli rendületlenül és híven mindig azok mellett állt, akiktől az Egyesült Itáliát remélte. Volt, hogy a Mediciek ellenfeleit, a Borgiákat látta el tanácsokkal, később a Borgiák harcos ellenfelét, II. Gyula pápát, aki zsoldosok generálisából lett főpap, és az egyházi trónon ülve a művészek és művészetek halhatatlan pártfogója lett.
A Borgiával folytatott beszélgetései, illetve tapasztalatai alapján írta meg Machiavelli máig legismertebb, egyben legvitatottabb munkáját, A fejedelem (1513) című tanulmányt az állam feladatairól. Ebben a művében megfogalmazta, hogy egy államot a mindenkori adott realitásokkal számolva, a vágyakat, a célokat, lehetőségeket, kilátásokat, fogyatékosságokat és hibákat egyaránt mérlegelve kell és szabad csak kormányozni. Machiavelli nyíltan elvetette az isten kegyelméből való uralkodás középkori tanítását, mert szerinte minden férfi, aki a felsorolt realitásokkal számol, kellő ügyességgel és eszességgel bármilyen államot elkormányozhat. Ebben a hadseregnek Machiavelli szerint elsősorban nem karhatalmi, hanem védelmi, illetve hódítási feladatai vannak. A belső békét senki sem képes fegyverrel tartósan biztosítani, ahhoz az alattvalók, a polgárok többségének egyetértése szükséges. Tanulmányát a maga korában megtörtént események, politikai fordulatok elemzésével illusztrálta, tehát ő maga is mindig a tények mérlegeléséből indult ki.
Machiavelli időskora küszöbén kezdte írni A mandragóra című színművét, az első modern európai jellemkomédiát, amiben nemcsak az őt üldöző képmutatást, hanem saját hatalompolitikai tételeit is kifigurázta. Ez az első olyan eredeti olasz színjáték, amely – bár sokféle korabeli mű hatását mutatja – nem antik példakép nyomán készült, hanem eredeti alkotás.
1527. május 18-én egy felkelés elűzte a Mediciket és visszaállította a köztársaságot, ami megtagadta Machiavellit, egyrészt a Mediciknek tett szolgálata, másrészt A fejedelem már ekkor terjedő rossz híre miatt. Niccolò Machiavelli egy hónap múlva elhagyatottan halt meg.
Budai Éva
rovatvezető
Kapcsolódó alkotás:
Niccolò Machiavelli: A fejedelem
Niccolò Machiavelli: MANDRAGÓRA
(tartalma)
Szereplők: CALLIMACO; SIRO; NICIA MESTER; LIGURIO; SOSTRATA; TIMOTEUSZ BARÁT; LUCREZIA
- FELVONÁS
Callimaco tízéves korában, szülei halála után Párizsba került, és húsz esztendeig élt ott. Nem is tért volna vissza, hiszen Olaszországot háborúk dúlták. De – mint a darab elején szolgájának, Sirónak elbeszéli – egy szenvedélyes firenzei, aki szerint az olasz nők szebbek, mint a franciák, véleményét megerősítendő szinte dühöngve közölte: „Ha minden olasz nő szörnyeteg is, van neki egy rokona, az valamennyiük becsületét megmenti.” Ezt a nőt látni jött haza Callimaco, és rögtön bele is szeretett. Csakhogy Lucrezia asszony a dúsgazdag és már nem fiatal Nicia Clfucci ügyvéd felesége. Ráadásul igen erényes és megközelíthetetlen. Csupán abban bízhatik az ifjú szerelmes, hogy Nicia mester együgyű, és hogy – bár hatéves házasok – házasságuk egyelőre meddők, végül pedig: Lucrezia anyja „a maga idejében jó kis lotyó volt”. Callimaco rá is vette Nicia pénzéhes bizalmasát, Liguriót, beszélné rá az ügyvédet, hogy vigye feleségét gyógyfürdőbe. Ott talán könnyebben az asszony bizalmába férkőzhet.
Nicia hajlanék is rá, de Lucrezia kevésbé. Az ügyvédnek meg az utazás annyi fáradsággal, bajjal, az ügyek félbehagyásával járna. Ám minden akadálynál erősebbnek látszk a vágy a gyermekáldásra. Ligurio ezután azzal kecsegteti Callimacót, hogy kitalált valamit, ami vágyát hamarabb segíti beteljesüléshez.
- FELVONÁS
A ravasz cselszövő ráveszi az ügyvédet, kérjen segítséget a Párizsból érkezett tudós „orvostól”, és lehetőleg mihamarabb, hiszen az illető csak látogatóban van Firenzében, és bármikor úgy adódhat, hogy vissza kell térnie Franciaországba, mert vagyona és praxisa oda köti. Nicia rááll, de maga kívánja ellenőrizni a „párizsi doktor” tudását. Sok rossz tapasztalata volt már pénzéhes kuruzslókkal.
Callimaco folyamatos latin karattyolásával azonnal megnyeri Nicia rokonszenvét. Hisz ekképp arra is adódik esély, hogy a gyerektelenség átkától anélkül szabaduljon meg, hogy a kényelmetlen fürdőre utazást vállalnia kéne. Bizalmát fokozza, hogy Callimaco nem ígér feltétlen sikert.
Nicia Callimaco szolgájával Lucrezia vizeletéért siet, hogy mielőbb megkezdődjék a kúra. Útközben az ügyvéd Callimacót dicséri, és a firenzeiek fösvénységét szapulja. Niciának nem könnyű rávennie szemérmes feleségét, hogy vizeletet küldjön az orvoshoz. Végül azonban elrendezi a dolgot, és diadallal mutatja Callimacónak zsákmányát. És ismét elámul az ékes latin nyelvű fecsegés hallatán. Hát még amikor Callimaco biztos megoldást javasol Lucrezia meddőségére: mandragórával készült italt. „Enélkül – mondja – a francia királyné máig is meddő volna, meg számtalan odavalósi hercegnő.” Csakhogy van ám egy nagy gond: „Az a férfi, aki a gyógyital bevétele után először hál vele, nyolc napon belül meghal, és nincs is, a mi megmentse.” Először tehát mást kell hozzá küldeni, aki a férj helyett belehal a mandragórafertőzésbe. Callimaco ráveszi Niciát, legalább próbálja meggyőzni a feleségét. Javasolja: próbálkozzék a gyóntatójával rábeszéltetni Lucreziát a dologra. Az idegen férfi, az „áldozat” felhajtását pedig, akinek az ügyvéd gyerekéért meg kell halnia, az „orvos” magára vállalja.
III. FELVONÁS
Sostrata, Lucrezia anyja rááll, hogy meggyőzi lányát: beszéljen a gyóntatójával, Ligurio pedig a férjjel Timóteusz baráthoz, a gyóntatóhoz siet, hogy megnyerjék tervük támogatására. A gyerekre vágyó férj huszonöt aranyat szán Timóteusz megvesztegetésére.
A templomban egy asszony egy forinton két hónap minden hétfőjére misét vesz elhunyt, rossz természetű férje lelki üdvéért. Utána Ligurio és a magát süketnek tettető Nicia lép a baráthoz. A ravasz Ligurio úgy intézi, hogy a huszonöt arannyal – és még sokszor annyi ígéretével – Timóteusz belemenjen egy meglehetősen kétes terv támogatásába: a mese szerint el kell intéznie, hogy egy megesett apáca bevegyen valami italt, hogy megszabaduljon magzatától.
Nem sokkal később Ligurio azzal a jó hírrel érkezik, hogy a lány magától elvetélt. Az alamizsnát azonban jó volna mégis kiérdemelni – Ligurio tehát titokban beavatja Timóteuszt: nem angyalcsinálásban, hanem egy másik gyerek fogantatásában kell közreműködnie. Timóteusz érzi ugyan, hogy valami hiba van a kréta körül, de a bőséges alamizsna-kenőpénz reményében eltekint aggályaitól. Sostrata hozza lányát a templomba. Itt aztán a barát tekervényes logikával bebizonyítja, Lucrezia helyesen teszi, ha idegen férfival hál a gyermekáldás reményében.
- FELVONÁS
Callimaco már igencsak türelmetlen, mire megérketzk Ligurio a siekr hírével. Gond nélkül hozzájárul a papnak ígért háromszáz arany kipótlásához. Már a mandragórás vasbort keveri Lucreziának, amikor eszébe ötlik: neki mitn orvosnak jelen kell lennie a halálra szánt idegen elfogásakor és Niciához szállításakor. Egyszerre nem lehet az, akit elfognak, meg azok közt, akik elfogják. A dologba ismét be kell vonniuk Timóteuszt. És az egész akciót maszkban kell végrehajtani. Másfelől nem elég magát a csínyt végrehajtani, Callimacónak meg is kell hódítania szerelmét. Ez ügyben Ligurio, aki korábban házasságközvetítő volt, jó tanácsokkal szolgál.
A „bájitalt” Callimaco megbízható szolgájával, Siróval küldi Niciához, hogy a felesége vacsora után, de minél hamarabb vegye be. Izgatottan vár, hogy szövetségesei megérkezzenek. Lassan összeáll a csapat, amelynek Lucrezia megtermékenyítésére gyanútlan áldozatot kell fognia. Sirót gazdája Ligurio parancsai alá rendeli, itt van a Callimacót helyettesítő Timóteusz, akinek, okkal, gyanús a dolog. A saját háza kapujánál csatlakozik hozzájuk Nicia is, ugyancsak álruhában, azon morfondírozva, milyen cirkuszt csinált a hűtlenségre kényszerített asszony.
Minden a terv szerint halad. Nicia nem veszi észre, hogy az „orvos” helyett Timóteusz vesz részt az esti portyán, és amikor gitárszót hallanak, majd kitetszik, hogy a gitáros ifjú és csinos férfi – persze, hiszen Callimaco az -, elkapják, és színlelt tiltakozásával nem törődve, behurcolják Lucrezia hálószobájába. Végül széjjeloszolnak, ki-ki a maga dolga után megy.
- FELVONÁS
Timóteusz aludni sem bírt a kíváncsiságtól. Lesi, amikor Callimacót kilökik Nicia házából. Az ügyvéd elmondja: mielőtt asszonyához vezette volna, csupaszon átvizsgálta „helyettesét”, valóban egészséges-e, csinos-e. Szerencsére grimaszoló arcát nem ismerte föl. Az ágyban pedig ujjával ellenőrizte, hogy „rendben megy-e a dolog”. Most már cask gratulálni kíván Callimacónak, aki mindezt ilyen jól kifőzte.
A még mindig lesben álló Timóteusz tanúja annak is, ahogy a később visszatérő Ligurio Callimacótól értesül, minden hibátlanul zajlott. Az első, még félszeg ölelkezés után a férfi fölfedte az asszonynak kilétét, szerelmét, és megmutatta, mennyivel jobb vele lennie, mint idősecske férjével, sőt Nicia halála utánra házasságot is ígért Lucreziának, aki elfogadta út urának.
Templomba menet Lucrezia keményen odamondogat mit sem sejtő férjének, aki feleségét Callimacóra bízza, és „a párizsi doktornak” kulcsot is ad háza egyik szobájához.
(Forrás: 77 híres dráma 43-48. old. – Móra Ferenc Könyvkiadó 2. kiadás 1994.)
Legfrissebb hozzászólások