1912. április 5-én született ÖRKÉNY ISTVÁN Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője

Örkény István
(1930-as évek)

Jómódú polgárcsaládban született, édesapja ismert patikus volt. A Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. Később átiratkozott a gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott. Tanulmányai idején került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. Miután visszatért Budapestre, befejezte a műegyetemet, s diplomázott mint vegyészmérnök.

A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza. Hamarosan az Ifjúsági Színház, majd a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. Később a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.

Örkény István első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg Tengertánc címmel. A háború után jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat és a hadifogság időszakát dolgozta fel. A publikálási tilalom után első ízben 1963-ban jelenhetett meg műve, ez a Macskajáték volt. Mára ezt az alkotását szinte a világ minden nyelvére lefordították.

1964-ben írta, és 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, ez hozta meg számára a világsikert. A drámából film is készült Fábri Zoltán rendezésében Isten hozta, őrnagy úr! címmel.

A stílusteremtő Egyperces novellák című kötete 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot. Erről az általa teremtett új műfajról egyszer azt mondta: „Az Egypercesek voltaképpen minimális közlés az író részéről, maximális megértés az olvasó részéről.”

Örkény István és felesége Radnóti Zsuzsa

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott.

Végakarata ezekkel a sorokkal zárul: „Most, amikor e sorokat írom, nemcsak vér szerinti rokonaimra, hanem barátaimra és ismerőseimre is szeretettel és hálával gondolok. Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt; több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam. Sorsomat befejezettnek érzem. Kérem, ne maradjon utánam gyász. Isten veletek, kedveseim.”

Örkény István 1979. június 24-én szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála óta felesége, Radnóti Zsuzsa dramaturg gondozza hagyatékát és életművét.

Örkény a magyar abszurd dráma egyik legnagyobb képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.

Legfontosabb művei:

Tengertánc, Amíg idejutottunk, Hajnali pisztolylövés, Lágerek népe, Budai böjt, Idegen föld, Voronyezs, Házastársak, Hiszek a szabadságban, Hóviharban, Ezüstpisztráng, Nehéz napok, Macskajáték, Nászutasok a légypapíron, Egyperces novellák, Tóték, Vérrokonok, Meddig él egy fa?, „Rózsakiállítás”, Az utolsó vonat, Kulcskeresők, Pisti a vérzivatarban, Négyeskönyv, Búcsú.