Theodorus van Gogh (1822 – 1885) református lelkipásztor és Anna Cornelia Carbentus (1819 – 1907) első gyermekeként Hollandiában született Vincent van Gogh. Öt testvére – Anna, Theodorus, Elisabeth, Wilhelmine, Cornelius – közül a nála négy évvel fiatalabb Theoval alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki szellemileg és anyagilag is támogatta bátyját. A családnak szoros kötődése volt a művészethez: három nagybátyja műkereskedelemmel foglalkozott.
Vincent van Gogh tanulmányait egy zunderti falusi iskolában kezdte, majd kilenc hónap után egy nevelőtől sajátította el ismereteit. Itt készültek első rajzai: A falra mászó macska és a Kutya. Középiskolába internátusokba járt, előbb Zevenbergenben, ahol rajzórákat vett, valamint megtanult angolul, franciául és németül, később pedig Tilburgban. Miután otthagyta az internátust, visszatért szülői házába, Zundertbe. Egy év múlva, csupán 16 évesen beállt a hágai Goupil & Cie Galériába, melynek egyik üzlettársa nagybátyja volt. Hága után Brüsszelben, Londonban és Párizsban dolgozott. Később otthagyta munkáját, mert apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. Teológiát tanult és egyházi felettesei a belga Borinege-ba küldték a szénbányászok közé. A gyerekeket tanította írni, olvasni és katekizmusra, beteget ápolt, szabadidejében pedig rajzolt. Ebből az időből származnak első tájképei.
Miután hazatért testvére, Theo, valamint unokatestvére, Anton Mauve, az ismert festő biztatására tovább festett. Az édesapjával való összekülönbözés után Hágába ment, ahol Theo segítségével műtermet rendezett be. Itt elvonulva tanulta a festészet hagyományait. Ezután az antwerpeni akadémián felfedezte a japán metszeteket, többet le is másolt.
Egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt testvérén, Theon kívül családja és ismerősei megszakították vele a kapcsolatot. 1885-ben Vincent van Gogh édesapja meghalt. 1886-ban Párizsba utazott testvéréhez, Theohoz, és ott beiratkozott Fernand Cormon festő műhelyébe, és megismerkedett Henri de Toulouse-Lautreckel. Miután Cormon akadémizmusa nem felelt meg nekik, együtt hagyták ott. Theonál –
aki szerette és gyűjtötte az impresszionistákat – meglátta Monet egyik alkotását, amely lenyűgözte, ám impresszionista korszaka csak rövid ideig tartott, a saját útját kereste. Úgy gondolta, hogy délen megtalálja a megfelelő fényt és színeket, ezért Arles-ba utazott.
Provance-ban lenyűgözte a természet szépsége, lázasan festett. Magányosnak érezte magát, ezért megkérte Gauguint, akit Theonál ismert meg, hogy látogassa meg. Eleinte minden rendben volt, közösen dolgoztak, de idegei egyre feszültebbek voltak, a megfeszített munka és a nem megfelelő életmód robbanással fenyegetett. Egyre többet veszekedtek, mígnem az udvaron borotvával megtámadta Gauguint, aki elmenekült. Ezután hazament, és a borotvával levágta az egyik fülcimpáját. Elmegyógyintézetbe került.
A hallucinációk és az epilepsziás rohamok után a nyugalom időszaka következett, elhagyhatta a kórházat. Ám nem érezte jól magát, magányos volt, mindenki őrültnek tartotta. Hamarosan idegroham tört rá, három hétre tudatát vesztette. Amikor magához tért, tudomásul vette, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték.
1890. július 29-én halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy Hollandiában temessék el. Ravatalát barátai napraforgókkal borították el.
Theo van Gogh
Theo négy évvel volt fiatalabb bátyjánál, Egész életében kiegyensúlyozottabb körülmények között élt, mint Vincent, aki jórészt az ő támogatásának köszönhette, hogy ha nem is jólétben, de nagyobb anyagi gondok nélkül élhetett. Theo feltétel nélkül bízott testvére tehetségében, amire legjobb bizonyíték levelezésük. Szellemileg is támogatta bátyját, kiállításokat szervezett neki. Mint a párizsi Goupil Galéria vezetője, ő ismertette meg bátyját az impresszionisták műveivel, a kor jelentősebb festőivel.
Boldog családi életet élt. A két testvér sorsa azonban végzetesen összefonódott. Vincent halála után Theo megőrült: megszállottja lett annak a gondolatnak, hogy ő is gyógyíthatatlan idegbajban szenved. Miután megpróbálta megölni feleségét és kisfiát, idegklinikára szállították. Felesége Hollandiába vitte, ott halt meg 1891. január 21-én, fél évvel Vincent után.
BUDAI ÉVA
rovatvezető
(forrás: wikipedia)
Napraforgók
(1888)
Íriszek
(1889)
minden idők egyik legdrágább festménye
Legfrissebb hozzászólások