Középiskolai tanulmányait Kolozsvárott és Sepsiszentgyörgyön végezte, tanítói oklevelet szerzett. Először tanítóként dolgozott a kalotaszegi Magyarvistán és a moldvai Lészpeden, közben elvégezte a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiát. Ezután szakirányító lett a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házánál. 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt, majd újra tanító lett, később pedig faipari vállalati alkalmazott Gyimesben. Szabad művészi pályára lépve Kolozsvárott az ifjúsági táncház mozgalom egyik tanácsadója volt.
Első írását a Kolozsvári Református Kollégium Remény című diáklapja közölte. Néhány tanulmánya és cikke a Művelődés és Utunk, a budapesti Néprajzi Közlemények és Tánctudományi Tanulmányok, a kecskeméti Forrás és a debreceni Műveltség és Hagyomány hasábjain jelent meg.
A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve (Szabó T. Attila gondozásában és bevezető tanulmányával). Budapesten három új kiadást ért meg. Tartalmával – 259 ballada és további 8 ballada meseváltozata – a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike, mennyiségi értékét pedig megsokszorozza minősége: négy néprajzilag jelentős táj ballada-költészetének újabb termésével együtt a feledésre ítélt archaikus típusokat és változatokat mentette meg a művelődés számára, jórészt dallamokkal.
Új guzsalyam mellett című másik könyve egy klézsei öregasszony, a 76 éves Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekes repertoárjának (balladák és dalok) monografikus gyűjteménye: szövegtár dallamokkal és hanglemez-melléklettel, egyszersmind első kísérlet a magyar balladakutatásban egy személyi monográfia összeállítására.
1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. Az Alapítvány ma is hatékonyan működik, évente számos népzenei tábort szervez. Életének utolsó évtizedeiben Kolozsvárott és Válaszúton élt és alkotott.
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)
BARNA LEGÉNY KIÁLLOTT A KAPUBA
(Kórház-ballada)
Barna legény kiállott a kapuba,
Jobb szemire a kalapja lehúzva.
Odamegy a legkedvesebb barátja:
– Ugyan koma a te szived mi bántja?
– Barna legény, ne kérdezd, hogy mi bajom:
Beteg az én aranyos kis galambom,
Ottan fekszik, tiszta fehérbe fekszik,
Piros bársony paplannyal takaródzik.
Doktor-kocsi megy az úton sebesen,
Barna legény megszólítja csendesen:
– Doktor uram, adjon Isten jó napot!
Jöjjön vizitálja meg a babámot!
– Barna legény, ne aggódjon hiába,
Két nap múlva jobban lesz a babája,
Két nap múlva menjen végig az utcán,
Tekintsen bé a babája ablakán!
Két nap múlva végig is ment az utcán,
Bétekintett a babája ablakán.
Két ablakba két szál gyertya meggyújtva,
– Jaj, Istenem, meg van a babám halva.
Jaj Istenem, de szeretnék bémenni,
De szeretnék a babámmal beszélni.
Kelj fel, babám, kelj fel, mert megcsókollak,
Ölelő két karjaim közt hordozlak.
Temetésre kondulnak a harangok,
Ki lehet most a faluba a halott?
Ki lehet? A szomszédasszony leánya,
Barna legény igaz szívű babája.
– Megkondult a válaszúti nagyharang,
Húzza aztat három fehér vadgalamb,
Azt veri ki jobb és baloldalára:
Szerettelek galambom, de hiába.
Három éve járom a nagy világot,
Láttam benne sok szép élő virágot,
Olyan szépet, mint te vótál, nem láttam,
Nem találom párodat a világon.
(Válaszút – Kolozs)
Kapcsolódó oldal:
Kallós Zoltán Alapítvány honlapja
Legfrissebb hozzászólások