Hugonnai Vilma (1847. szeptember 30. — 1922. március 25.) az első magyar női orvos gondolata.
Élete
A gróf szentgyörgyi Hugonnai család sarja. Ötödik gyermekként látott napvilágot. Apja, gróf szentgyörgyi Hugonnai Kálmán (1809–1875) földbirtokos, édesanyja tomesti Pánczély Riza. Apai nagyszülei szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1770–1824) aranysarkantyús lovag, földbirtokos, és csáfordi Csillagh Jozefa voltak. Apai nagyapja, az ősrégi szentgyörgyi Horváth család sarja, szentgyörgyi Horváth Zsigmond 1810-ben Hugonna községre királyi adománylevelet kapott, és ezzel együtt engedélyt, hogy nevét Hugonnaira változtathassa. Ő volt, akinek 1822. június 14-én grófi címet adományozott Ferenc császár és király.
Otthonában kezdte a tanulást, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulója lett. Mivel Magyarországon akkoriban nő tovább ennél nem tanulhatott, 18 évesen férjhez kellett mennie Szilassy György földbirtokoshoz. Három gyermekük született. Szilassy György elhanyagolta, sokszor hagyta magára, és nem érdekelte, ami az ifjú Vilmát, akinek figyelmét elsősorban a természettudományok kötötték le.
1869-ben értesült arról, hogy a Zürichi Egyetemre nők is beiratkozhatnak. Férje beleegyezését, hogy egyetemre járhasson megkapta, de anyagi támogatást hozzá nem, ezért egyetemi évei alatt nagyon nehéz körülmények között élt.
1872-től lett az egyetem hallgatója, 1879. február 3-án védte meg disszertációját, és orvossá avatták. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet.
1880 februárjában tért haza. Diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter – az érvényes törvényekre hivatkozva – elutasította a nosztrifikálást.
Ekkor letette a szülésznői vizsgát, és szülésznőként dolgozott. Szilassyval kötött házassága megromlott, el is váltak. Betegeket kezelt, hogy ebből tartsa fenn családját. „A nők munkaköre” című tanulmányát is ebben az időben írta, valamint a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást. Minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául.
1887-ben férjhez ment Wartha Vincéhez, aki jeles vegyész, műegyetemi tanár volt. 1888-ban megszületett Vilma lányuk. Férje kérésére felhagyott szülésznői gyakorlatával, és elméleti kérdésekkel foglalkozott, de ezekben az években sem adta fel orvosi oklevelének elismertetése iránti igényét, ami ekkorra már az egész női társadalom problémájaként jelentkezett.
1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy itthon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak nők is. 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami 1897. május 14-én történt meg, amikor is Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott.
Hugonnai Vilma 1899 április-májusában sajtópolémiát vívott Pap Samu országgyűlési képviselővel, aki élesen kritizálta a nők jelenlétét szellemi pályákon. Ezt cáfolta írásában Hugonnai Vilma, sőt ez ösztönözte arra, hogy megírja A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát. Ebben nemcsak ellenérveket hozott fel a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, hanem megjelölte a nők szerepét is, például a betegápolás és az egészségügy területén. Ezért vállalta 1907-ben Fischer-Dückelmann A nő mint háziorvos című könyvének magyar kiadását. Sőt, ezzel és más munkáival is bizonyította az egészségügyi felvilágosítás melletti elkötelezettségét.
Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, illetve a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének és a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet és a ragályos betegségek ismereteit. A sajtóban 1907 januárjában Kmetty Károly egyetemi tanárral folytatott vitát a nők jogegyenlőségéről.
1914 augusztusában, 67 éves korában, elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot is. 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. Az első világháború komolyan felvetette a nők egészségügyi tevékenységének a szükségességét is. Hugonnai Vilma 14 vidéki városban szervezett – női orvosi és betegápolói erővel – betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervező munkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, akik az ő oklevelének nosztrifikálása után nyertek diplomát magyar egyetemen.
– Sógor Zsuzsanna rovatvezető –
(Forrás wikipedia, szöveggondozás Lenolaj)
Legfrissebb hozzászólások