Édesapja a XX. század egyik legjelentősebb olasz költője, Attilio Bertolucci. Testvére, Giuseppe Bertolucci szintén filmrendező. A Bertolucci család 1952-ben költözött Parmából Rómába. A fiatal Bernardo – saját állítása szerint – már 6 évesen elkezdett írni. A római egyetemre járt. Első könyvéért több rangos irodalmi díjat nyert. A család barátja volt az író-költő Pier Paolo Pasolini, aki jóindulatúan pártfogolta, hiszen egykor őt meg az idősebb Bertolucci támogatta. Amikor Pasolini első játékfilmjét, A csórót forgatta, asszisztensként őt vette maga mellé. Az alig 20 éves ifjút annyira elvarázsolta a film világa, hogy teljesen ennek a médiumnak szentelte magát: abbahagyta az egyetemet, és felhagyott az írással. Talán azt érezte, hogy nem lesz képes felülmúlni édesapját az irodalomban. A film világában azonban „pótapja”, Pasolini árnyékából kellett kilépnie. Ez könnyebb feladatnak látszott, hiszen maga Pasolini csupán akkoriban kezdte a rendezői pályát.
Pasolini meggyőzte Antonio Cervi producert arról, hogy finanszírozza a mindössze 21 esztendős Bertolucci első filmjét. A kaszás Pasolini forgatókönyvéből készült, ám Bertolucci igyekezett önálló elképzeléseit megvalósítani benne. A téma – a lumpenproletárok, bűnözők világa – egyértelműen a Pasolini műveiből ismert miliő, ám a megközelítésmód más. Más, de még nem igazán önálló.
Következő jelentős munkája, a Forradalom előtt Stendhal A pármai kolostor című regényének szabad feldolgozása. Ebben már megfigyelhető a rá jellemző stílus, vagyis a politikai tartalom, és a freudi motívumok sajátos keveredése. A főhős, Fabrizio sikertelenül próbál kitörni a nagypolgári létből, s a baloldal felé közeledni. Végül visszatér saját társadalmi osztályához, elfogadja annak játékszabályait, feladja baloldali illúzióit. A forradalmiság a központi téma a Partner című filmben is, amely Dosztojevszkij A hasonmás című elbeszélésének motívumain alapul.
Mint forgatókönyvírónak szerepe volt Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat című, ma már klasszikus westernjének világsikerében is. Rövidesen saját rendezéseivel is sikerült betörnie a világpiacra. Alberto Moravia magyarul is megjelent kisregénye alapján készült A megalkuvó, amely a fasizmus polgári gyökereit, lelki eredőit kutatja.
Ezután következett az Utolsó tangó Párizsban. A film ötlete egyébként egyik szexuális fantáziájából származott: találkozni és szeretkezni egy utcán meglátott ismeretlen nővel. A mű végkicsengése mindazonáltal éppen az, hogy az emberi kapcsolatokat nem lehet kizárólag a testiségre építeni. A film óriási botrányt keltett: Olaszországban például a bíróság nemcsak betiltotta a művet pornográfia miatt, de még a kópiák megsemmisítését is elrendelte. Az Utolsó tangó Párizsban keltette botrányok kereskedelmileg kifejezetten jól jöttek: a film iránt óriási lett az érdeklődés világszerte.
Égetően aktuális olasz problémáról, a mindennapos emberrablásokról szólt következő munkája, az Egy nevetséges ember tragédiája, ám a mű bukásnak bizonyult. A csalódott Bertolucci elhagyta hazáját, ahová 15 évig nem is tért vissza.
Bernardo Bertolucci
1988
Hosszas előkészítés előzte meg a Pu Ji Az utolsó kínai császár voltam című önéletrajzon alapuló filmjét. Nehézségnek tűnt a kínai hatóságok beleegyezésének megszerzése, hogy a stáb a Tiltott Városban forgathasson. A rendező éppen ezért egy másik filmtervet is készenlétben tartott, ám a kínai illetékesek különösebb akadékoskodás nélkül beleegyeztek a Pu Ji-élettörténet megfilmesítésébe, és megadták a szükséges engedélyeket. A mintegy 20 ezer statisztát mozgató, látványos film, Az utolsó császár óriási szakmai és közönségsikert aratott, és 9 kategóriában nyert Oscar-díjat.
További fontos filmjei: Ostrom, Lopott szépség, A kis Buddha, Oltalmazó város, Huszadik század, A kaszás.
Legfrissebb hozzászólások