Ma is még csak 62 éves lenne! 2016. február 5-én hunyt el.
Internetes honlapján így mutatta be saját magát:
Életrajz
A számítógépem fölött rajzszögek rögzítik a jegyzetlapokat.
Sok Kőrösi Zoltán van, olykor szembe jönnek velem az utcán, köszönnek is. Ott megy kézen fogva a feleségem és a fiam.
Húsz évig legalább annyi időt töltöttem a futballal, mint az irodalommal.
Reggelente a redőny lyukacskáin besüt a nap, sárga fény csorog végig a falakon, az asztalomon, sárga fény csorog rajtam is, futnak szanaszéjjel a fekete betűk.
1962-ben születtem, Budapesten.
Ez az ember szeret:
futballozni, szeret olvasni, szeret napozni, szereti a vörösbort, a vörös és fehér húsokat, olajbogyót enni, ez az ember szeret írni, szeret gyerek, szeret család, szeret haza, szeret utazás, szeret film, szeret víz, szeret tűz, szeret szeretet, szeret Budapest, lakik Ferencváros,
ez az ember Kőrösi Zoltán,
ez az ember író,
sok Kőrösi Zoltán van,
ez az ember az.
•
KŐRÖSI ZOLTÁN: MAGYARKA (család, regény)
Többféleképpen is lehet olvasni Kőrösi Zoltán regényét.
Az egyik, ha a történetet figyeljük. Lányok, nők, asszonyok életét követhetjük végig három generáción keresztül.
Olvashatjuk Magyarország mindennapjai felől, hiszen a nők sorsát a huszadik század társadalma is alakítja, befolyásolja. A háttérben nagyon sok minden bukkan fel: a kisdobosok hat pontjától a mozgalmi dalokig, az intézetis élettől a többpártrendszerig.
De valahogy mégsem ezek az érdekesek. Hanem a mondatok! Azok a mondatok, amelyek a történettől és a háttértől függetlenül önállóan élnek a regényben. A szinte aforizma-szerű gondolatok. Amelyek túlmutatnak önmagukon, s amelyek hihetetlenül izgalmasan ismétlődnek. Szinte fejezetről fejezetre bukkannak föl ugyanazok a mondatok, gyakran más-más szövegkörnyezetben.
Már a regény első mondatai ilyenek: „A fájdalom jobban kitölti az embert, mint bármi más, jobban, mint az öröm és jobban, mint az élvezet. Pedig a fájdalom nem okosság, nem, arról szó sincsen, a fájdalom éppen, hogy ostobává tesz.”
S ugyanez később: „Nem igaz az, hogy a szenvedés bölcsebbé és türelmesebbé tesz, a fájdalom igenis ostoba, kitölti az embert, …”
Hasonlóan ismétlődő gondolat, amely mélyen megérinti az olvasót: „ … a szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…” –mintha Pál apostol szólna ki többször a regényből.
És az újra és újra felbukkanó bölcsesség, amely áthatja az egész regényt: „ …de ha valamit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb úgyis sikerül, lehet, hogy nem úgy és nem akkor, de sikerül, az biztos.”
És az olvasó a történet és történtek ellenére elhiszi, hogy amit az ember nagyon akar, az előbb-utóbb sikerül.
***
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások