Apja pilismaróti erdész volt, anyja pedig Martinovics Ignác leszármazottja. Az elemi iskola négy osztálya közül az első hármat még Pécsváradon, a negyediket viszont már a vajszlói római katolikus elemi népiskolában végezte. Szoros barátságot kötött egy parasztfiúval, az itteni élmények hatása több későbbi művében felismerhető. Középiskolába Pécsett és Székesfehérváron járt. Az iskolában ugyanolyan rossz légkör uralkodott, mint otthon, a verés, a nádpálca mindennapi nevelési eszköznek számított; Kodolányi mélyen megvetette „korlátolt szellemű”; „barom, buta, bornírt” tanárait, nem jól tanult; az ötödik osztályban mennyiségtanból és német nyelvből megbukott, s mivel dacból nem írt pótvizsgakérvényt, az osztályt újra járta. Ebben az időszakban egyre többet betegeskedett, a gyermekkori Achilles-ínzsugorodás súlyosbodása folytán lába egy időre felmondta a szolgálatot. Ezután csak bottal, félmankóval tudott járni.
Diákkorától írt, szerkesztett. Visszaemlékezése szerint hat-hétéves korában kezdett saját tetszésére, elsősorban hallott magyar népdalok dallamára verseket írni. 1915-ben jelent meg első verseskötete Pécsett Hajnal címmel. Az iskolában az irodalmi önképzőkör vezéregyénisége volt; Diák-toll címmel irodalmi lapot szerkesztett, melyet egy másik iskola bírálása miatt a tanári kar betiltott.
Ezután tanítóként vállalt állást a helyi katolikus elemi iskolában, ahová annak idején maga is járt. Időnként Pécsre látogatott, ahol Csuka Zoltán Krónika című lapjában jelentek meg leginkább Füst Milán hatását mutató, biblikus-félszabad versei.
Első igazi elbeszélése, a Sötétség megírása után nem sokkal felkereste a Nyugat szerkesztőségét, ahol Osvát Ernő és Gellért Oszkár az elbeszélést közlésre méltónak ítélték, s az némi, egyeztetett kurtítás és javítások után valóban megjelent, sőt sikert aratott. A Móricz Zsigmondnak dedikált elbeszélés felkeltette a már befutott írónak számító Móricz Zsigmond érdeklődését is. Egy telefonbeszélgetés után személyesen is találkoztak, ezzel megkezdődött évekig tartó barátságuk. Kodolányi János ekkor döntött úgy, hogy abbahagyja a versírást az elbeszélések kedvéért.
Móricz ösztönzésére kereste fel tíz novellával Mikes Lajost, a kor egyik afféle mecénását, a fiatal írók egyik közismert támogatóját; akinek Móricz hívta fel a figyelmét az Kodolányira. Az Est-lapok irodalmi szerkesztőjeként így jutott rendszeres publikációs lehetőséghez.
Kodolányi János a népi irodalom egyik előfutárának tekinthető. Szociális kérdéseket felvető, és a vidéki paraszti életet feltáró novellái már bő tíz évvel a mozgalom megszerveződése előtt megjelentek. Hamarosan megalakult az Írók Gazdasági Egyesülete, azaz az IGE; amely a magyar írók gazdasági és jogi érdekeit védő szervezet lett. Ebben óriási szervező- és népszerűsítő munkát végzett (sokakkal vitázott, összeveszett, megegyezett; felolvasott, támogatást kért vagy utalt ki, titkárként adminisztrált, utazott, írt, szónokolt, előadásokat, táborokat tartott). Az IGE egészen 1944 áprilisáig működött, mikor a németek betiltották. Az IGE kapcsán ismerkedett meg Kodolányi a kisgazdapárti Bajcsy-Zsilinszky Endrével.
Kodolányi János
(1968)
A háború után, mint annyi más tehetséges írótársát, például Németh Lászlót, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát a Rákosi-diktatúra elhallgattatta. A kezdődő és teljesen ártatlan embereket is sújtó „boszorkányüldözés” elől balatonakarattyai villájába vonult vissza. Annak ellenére, hogy élete közepére sokan csak A Nagy Kaméleon néven emlegették, a népi mozgalom más íróival ellentétben nem akart és nem is tudott a Rákosi-rendszer kiszolgálójává lenni, és ezért hosszú évekig hallgatásra kényszerült.
1955-ben tért vissza az irodalmi életbe, tagja lett az Írószövetségnek. Éltek, ahogy tudtak címmel megjelentek válogatott elbeszélései. 1957-ben az Égő csipkebokor című regényével kezdődött el életmű-kiadása. Ekkoriban egyre többet betegeskedett, szívbetegsége mellett cukorbetegsége is súlyosbodott. Gyakran megfordult Nemesgulácson, ahol a nagyapjának birtoka volt. Elsüllyedt világok és Visszafordulás című műveinek Nemesgulács a színhelye.
1969-ben, életének 70. évében cukorbetegségének szövődménye végzett vele. Augusztus 18-án, a Farkasréti temetőben Veres Péter búcsúztatta.
1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.
Legismertebb regényei: Az égő csipkebokor, A vas fiai, Holdvilág völgye, Vízözön, Julianus barát, Süllyedő világ.
Legismertebb novellái: József, az ács, Vallomás, Házasság, Küszöb, Rekkenő nyári nap.
Két érdekes idézet tőle:
„Az igazság az, hogy bár látszólag meddő volt az életem, eredménytelen és sikertelen a munkám, mégiscsak ezért volt érdemes élni; és ha újra elkezdhetném, lépésről lépésre ugyanezt az utat járnám végig… ugyanezt a munkát kezdeném el, és ha talán okosabban, hajlékonyabban, engedékenyebben, de semmiképpen sem lényegét megváltoztatva venném fel az élet által elém dobott kesztyűket…”
„Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.”
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)
Élete utolsó éveit ebben a – Németvölgyi – Böszörményi út, Beethoven (akkor Gaál) utca sarkán álló házban töltötte.
Kapcsolódó művek:
A regény az emberiség meseszerűen ábrázolt őskoráról szól. Egy olyan világról, ahol több ezer éves „emberek”, a maiak korai elődjei éltek, felruházva csodálatos, isteni tulajdonságokkal, de hétköznapiakkal is, csak a mítoszokban fellelhető, de napjainkban is létező problémákkal.
A könyv egyik kulcsalakja, Utnapistim sok ezer évesen a vízözön előtti kor embereinek a világában él. Az úszóhártyás, pikkelyes emberek világa ez, ahol a sárkányok, gyíkok harca valóság. Ez a világ akkor kezd mássá lenni, amikor Utnapistim tudomására jut, hogy egy idő óta nyakra-főre születnek csupasz csecsemők, s később sem nő ki a pikkelyük. Ilyennek születik Istár papnőnek a fia, Gilgames is, aki korántsem hatalmas erejű, sárkányokat legyőző hős, hanem talán a könyv leghalandóbb szereplője. Az égolton az „Égi Gyík” megjelenése Lugal, a nagy király csillagászait közeledő katasztrófára figyelmezteti. Mindent elsöprő nagy természeti csapás közeledik. Lugal esztelen vállalkozásba kezd. „Világítótornyot” épít, ahová alattvalóit, a birodalom felhalmozott készleteit akarja elhelyezni. A munka csak a terror eszközeivel valósítható meg; a Világítótoronynak az emberiséget kellett volna szolgálnia, ehelyett rabszolgaságba hajtotta a birodalom apraja nagyját. Hiába Untapistim figyelmeztetése, hogy nem ez az életbenmaradás útja. Ő hatalmas hajót épít, elhelyezve benne barátait, élelmiszer-tartalékait, állatait. Amikor a vízözön elárasztja a földet, megölve lakóit, Untapistim bárkáján a társaival felveszi a küzdelmet a mindent elsöprő viharral. Amikor vége az elemek harcának, a kibukkanó szárazföldön Untapistim fia, Gilgames és a megmaradottak elkezdik ismét életüket, – a folyamatosság nem szakad meg, tovább élik mitológiai hősökként, de nagyon is emberi tulajdonságokkal történetüket.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője
Kodolányi János: Julianus barát
A regény a Vas fiai és a Boldog Margit című regényekkel történelmi trilógiát alkot. Közös tárgyuk a tatárjáráskori katasztrófa. Témája ismert. Julianus Domokos-rendi magyar szerzetes 1235 tavaszán az őshazában, a Magna Hungáriában maradt magyarok keresésére indult és az elszakadt néptöredéket meg is találta. A mű nyolc része, fejezete Julianus fejlődésének egy-egy állomása. Szülőföldje az író gyermekkorának tája, Pécsvárad, Zengőalja. A regény gyermekhőse véletlenül bukkan rá a nagy Gestában az elszakadt magyarok írásos bizonyítékára. Ez a véletlen felfedezés határozza meg életét, alakítja ki hihetetlen akaraterejét a nagy terv megvalósítására; felkeresni a magyarok őshazáját és hazahozni a még ott élő magyarokat. Viszontagságos, színes élettörténete alkalmat ad az írónak nagy ismeretanyag közlésére. A székesfehérvári kolostori élet, a bolognai egyetem, az esztergomi, budai királyi udvarban zajló politikai viszályok, a magyarországi dominikánus rend megalapítása és végül a nagy utazás egyes állomásainak színes leírása közelebb hozza és érzékelhetővé teszi a középkori világot. Nyelvezete az ó-magyar nyelv rekonstruálásának kísérlete. A regény 14 éven felül bárkinek lehet hasznos időtöltése.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője
Legfrissebb hozzászólások