Boris Vian
(1948)
„Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe.”
A francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert.
Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett.
A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, „első” regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.
Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált „négerregényeit”.
1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazz rovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, és Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.
Boris Vian
(1956)
Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd Roger Vadim Veszedelmes viszonyok-jában.
1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd összeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.
Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei a Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.
Budai Éva
rovatvezető
Évforduló
BORIS VIAN: MIÉRT ÉLEK?
(Pourquoi je vis?)
miért élek
miért élek
egy szőke hölgy
szőke lábáért
amint a falat támasztja
a tűző napon
egy kikötőben álló
csónak kerek vitorlájáért
a boltok árnyékáért
a jeges kávéért
amit egy csehóban iszunk
hogy megérintsem a homokot
hogy lássam a víz fenekét
amely oly kék lesz
és oly mélyre száll
a halakkal
a csendes halakkal
amint alant falatoznak
és szárnyalnak
az algafürtök felett
mint lassú madarak
mint kék madarak
miért élek
mert olyan kedves
/Fordította: Göbölyös N. László/
MÉRT ÉLEK ÉN
Mért is élek én
Mért is élek én
Sárga lábakért
Kint egy szőkeség
Falnak dőlve áll
A tűző napon
Kerek vászonért
Árbocon dagad
Ponyvahűs miatt
A jeges kávét
Hörpinteni fel
Fogni homokot
Látni víz alá
Hol annyira kék
Hol annyira mély
Lenn ahol halak
Békés jó halak
Lassan rajzanak
Algahaj fölött
Ott legel s lebeg
Mint lassú madár
Kék madársereg
Mért is élek én
Mert ez tünemény
(Bittner Gábor fordítása)
Legfrissebb hozzászólások