Isten éltesse!
Édesanyja ápolónő, édesapja tanár és kántor volt. Az egyik fivére, Koncz András, festőművész lett, a másik fényképész. Szülei ragaszkodtak hozzá, hogy a zene mellett „rendes” szakmája is legyen, így – erős igazságérzete miatt is – választotta a jogi egyetemet.
Mindig elzárkózott attól, hogy az interjúkban magánéletéről kérdezzék, erről egyszer a következőt nyilatkozta: „Nekem a magánélet a visszavonulás, a nyugalom, a feltöltődés területe, amelyből erőt, energiát nyerek a továbbiakhoz. Ezt szeretném megőrizni a magam számára. Úgy gondolom, ez nem tartozik a nagy nyilvánosságra. Az én közszereplésem a dalokkal kezdődik és azokkal véget is ér.”
Pályafutása a Magyar Televízió által meghirdetett első Ki mit tud? vetélkedőn indult, ahol gimnáziumi osztálytársnőjével, Gergely Ágival közösen lépett fel, majd második helyezést értek el. A televíziós szereplést követően – ami számára kétségkívül nagy nyilvánosságot adott – sorra kereste fel a hatvanas évek három korszakalkotó, de még amatőrként játszó zenekara, az Omega az Illés és a Metro együttes.
Kezdeti pályafutásának meghatározó pillanata az Ezek a fiatalok című film főszerepe. Ez volt az első olyan hazai alkotás, ami célul tűzte ki egy korszak fiatal generációjának, életérzésének, vágyainak kifejezésre juttatását. A filmben felcsendülő – Bródy János által írt – Szőke Anni balladája, Mr. Alkohol és Ez az a ház című dalok már körvonalazták azt a művészeti és szakmai irányt, ami jellemzi munkásságát mind a mai napig.
A hetvenes évekre már mint elismert előadóművész, egymás után jelentek meg albumai. Sorra kapta a külföldi felkéréseket. Koncertezett a kettévágott Németország mindkét részében, Franciaországban, továbbá a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában és az Egyesült Államokban is. Fesztiválokon énekelt Brazíliában, Japánban, Kubában és Finnországban. Közben itthon is fellépett, rendszeresen készített felvételeket a korszak egyik meghatározó együttesével, a Fonográffal. A megszűnő Fonográf együttessel végleg lezárult művészi életének egy része.
A pályafutásukat külön folytató Bródy János és Tolcsvay László továbbra is írt és hangszerelt dalokat számára, Bornai Tibor pedig segített a műhelymunkák elvégzésében, de innentől a lemezek már kizárólag Koncz Zsuzsáról szólnak. A kilencvenes években megjelenő albumai tovább növelték azt a szeretetet és tiszteletet, ami már addig is körülvette. Ebben a régi társak mellett sokat segített Bódi László és Závodi Gábor.
Dalaiban megjelenő hite, életfelfogása, a világról alkotott képe, a számokból sugárzó szenvedély és erő generációkat köt le és vonz magával. Pályafutásának talán egyik legmeghatározóbb kitüntetését, a Francia Becsületrendet 2001-ben vette át. Pár év elteltével 2008-ban pedig átvehette a kultúra és a művészet területén nyújtott munkásságért adható legmagasabb rangú elismerést, a Kossuth-díjat. Még ebben az évben a hatalmas szakmai elismeréssel járó Prima Primissima díjat is neki ítélték.
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)
SZŐKE ANNI BALLADÁJA
Dalszöveg (Bródy János)
Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Így szólt az apja: már felnőtt lány vagy
Indulj az útra, áldásom rajtad
Elment hát Anni a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre
Óh, szürke város, nézd új leányod
Vidámnak Annit sohase látod
Dolgozik nappal, s tévét néz este
Nincs társasága, nincs ismerőse
S nem jóbarát a sok-sok ember
Ki Annit nézi szakértő szemmel
Óh, szőke Anni, mondd hát, mondd itt mit kerestél
Szürke városunkba, mondd el, miért jöttél
A fények hívtak, vagy lányregények
Óh, szőke Anni, becsaptak téged
Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Hívta a város, hívták a fények
Gondolta Anni, itt vár az élet
Eljött hát Anni a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre
*
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások