Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt.
Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban. Az ötvenes években kezdett publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutatható ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta, és sokan regénynek tekintik.
Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nem-fikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, valamint a Szerelem a kolera idején-t, ami szülei szerelméről szól. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrótársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. Érdekes humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.
Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg, és több mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése. A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet.
Gabriel García Márquez édesapja Gabriel Eligio García, édesanyja pedig Luisa Santiaga Márquez Iguarán, akinek szülei ellenezték a házasságot, mert Gabriel Eligio García apja ismeretlen volt, és politikai nézetkülönbségeik voltak. Ezért Gabriel García Márquezt sokáig anyai nagyszülei nevelték. Nagy hatással volt rá nagyapja, Nicolás Ricardo Márquez Mejía, aki az „Ezernapos háborúban” (kolumbiai polgárháború 1899–1902 között) ezredesként szolgált. 1928 és 1947 között még 10 testvére született.
1958-ban vette feleségül Mercedes Raquel Barcha Pardót. Feleségét annak 13 éves korától ismerte, és már akkor hűséget fogadtak egymásnak. Házasságukat megismerkedésük után 14 évvel később kötötték. Két gyermekük született: Rodrigo García Barcha és Gonzalo García Barcha.
Márquez 2002-ben adta ki önéletrajzi regényét, amely magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadó gondozásában, Székács Vera fordításában jelent meg.
Budai Éva
rovatvezető
(Forrás: wikipedia)
Tizenhárom gondolat a SZÁZ ÉV MAGÁNY – ból:
1.Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.
5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.
8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.
9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.
13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.
Legfrissebb hozzászólások