Nevéhez fűződik a heliocentrikus világkép kidolgozása, amely szerint a Föld és a többi bolygó kering a Nap, a Hold pedig a Föld körül. Kopernikusz ennek az elméletnek a publikálásával forradalmasította az egész világképet, és megalapozta Galilei, Kepler és Newton felfedezéseit, megindította a középkor végét is jelző tudományos forradalmat.
Korán, már 10 éves korában árvaságra jutott, s ettől kezdve nagybátyja nevelte, aki Fromborkban volt kanonok. 18 évesen a Krakkói Egyetemen kezdett tanulmányokat a csillagászat területén, majd Bolognában görögöt és matematikát tanult. Ezt követően a páduai és ferrarai egyetemen az orvostudománnyal és a jogtudománnyal kötött közelebbi ismeretséget, Ferrarában egyházjogból doktorátust is szerzett. Hazatérése után nevezték ki Warmia egyházmegye kanonokává, s ez a poszt élete végéig tisztes jövedelmet biztosított számára. A Német Lovagrend elleni háborúban ő szervezte meg Olsztyn védelmét.
Később a hivatalos elfoglaltságaitól visszavonult, és a fromborki székesegyház tornyában berendezett csillagvizsgálójában már csak a csillagászattal és a heliocentrikus világkép elméletével foglalkozott. A wittembergi egyetem matematika professzorának rábeszélésére szánta rá magát fő művének kiadására, ami 1543-ban, Nürnbergben jelent meg. Ennek egy példányát – a Krakkói Egyetem rektora elmondása szerint – halála előtt pár órával kapta kézhez.
Görög nyelvtudása révén ismerkedett meg az i. e. 3. században élt görög csillagász, a szamoszi Arisztarkhosz ideájával, amely szerint a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering. 1510-ben már nagy vonalakban ezen ötlet nyomán dolgozta ki a heliocentrikus világmodellt, erről szóló tanulmányát Commentariolus címen kéziratos formában terjesztette. A mű kiadásán ekkor még töprengett, egyesek szerint az egyháztól való félelme miatt, ami igaz, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Ez még a reneszánsz és nem Galilei kora, tehát nem az egyházi üldözéstől félt, hanem attól, hogy nevetségessé válik a kortársak, az egyház és a tudósok (ami akkoriban majdnem ugyanazt jelentette) előtt.
Műveiben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben Ptolemaiosz geocentrikus modelljével – egyszerű és logikus magyarázatot ad a megfigyelt égi jelenségekre, mint például a bolygók fényességének változása vagy a Hold fázisainak különbözősége. A Földnek a többi bolygó közé sorolásával Kopernikusz megszüntette az éles különbségtételt a földi és az égi történések között. Felfedezésének zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy az összes matematikai nehézséget az euklideszi geometria segítségével oldotta meg, s az égitestek lehető legkevesebb mozgásával megmagyarázta a lehető legtöbb jelenséget. Felfogásának egyetlen hibája, hogy ragaszkodott a bolygók körpályájához.
A heliocentrikus világkép csak lassan hódított teret, az egyház is csak évtizedekkel később kezdte támadni a benne leírt nézeteket, s csak 1616-ban, az első Galilei-per idején tette a tiltott könyvek listájára, másfél évszázadra.
BERTOLT BERCHT: A NAGY EMBEREKRŐL
1.
A nagy emberek ostobaságokat beszélnek,
s hiszik: mindenki ostoba.
Nem szólnak semmit: hagyják őket a népek,
s az idő így fut tova.
2.
A nagy emberek esznek is, meg isznak,
a bendőjük tömik.
Tetteiket hallgatja a szegény nép,
s szintén csak eszik-iszik.
3.
Nagy Sándornak a megélhetése végett
Babilon kellett, a nagy.
Vannak viszont mások, akiknek
ilyesmi nem kell. Magad is effajta vagy.
4.
A nagy Kopernikusz nem bírt aludni,
hát egy távcsövet kézbe vett,
kiszámította: a Föld a Nap körül kering,
s hitte: az Eget értette meg.
5.
A nagy Bert Brecht a legszimplább ügyeket sem érti
s a legnehezebbeket gondolja el, például a füvet,
s dícséri a nagy Napóleont,
mert ő is evett.
6.
A nagy emberek úgy tesznek, mint a bölcsek,
s hangosan beszélnek, mint a gerlék.
A népek jól tennék, ha tisztelnék őket,
de egy szavukat se hinnék.
(Tellér Gyula fordítása)
Legfrissebb hozzászólások