James Joyce (1882. február 2. — 1941. január 13.) ír költő, író, tanár, irodalomkritikus.
Fő műve az 1922-ben megjelent Ulysses, ami az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban 1936-ig be volt tiltva.
Tehetős kispolgári családban született, tizenegy testvére volt. Apja, John Stanislaus Joyce vállalkozásai egy darabig jól működtek, de 1891-ben csődbe ment. Ettől kezdve a család szegénységben élt.
James Joyce 1888-tól a clane-i Clongowes Wood jezsuita kollégiumban, 1893-tól pedig a dublini Belvedere College-ban tanult. Buzgó katolikus volt és papnak készült. 1898-tól a University College hallgatója, itt már orvos akart lenni.
Rendkívüli tehetsége és nyelvszeretete miatt könnyen elsajátította a legfontosabb világnyelveket, különböző holt nyelveket, és megtanult szinte ismeretlen tájnyelveket is.
Egyetemi évei alatt nagy hatással volt rá Ibsen, Aquinói Szent Tamás és Yeats. Első publikált írása egy Ibsen-esszé volt. Húszéves korában beállt színésznek, ezzel párhuzamosan verseket is elkezdett írni. Korán belső konfliktusa támadt mind a katolicizmussal, mind az ír nacionalizmussal. Diplomázása után, 1902-ben Párizsba ment, ahol mint újságíró és nyelvtanár kereste kenyerét. Édesanyja halála annyira megviselte, hogy az alkohol rabjává vált. 1904-ben megszöktette későbbi feleségét, Norat, akivel csak 1930-ban kötött házasságot. Először Pólában éltek, majd, miután onnan 1905-ben kiutasították a külföldieket, Triesztben telepedtek le. Két gyermekük született, Giorgio és Lucia.
Első kötete, a Kamarazene című versgyűjtemény 1907-ben jelent meg. 1909-ben visszatértek Dublinba, ahol Joyce egy mozit nyitott, de vállalkozása tönkrement. Visszatért Triesztbe, ahol nyelvtanításból, gyapjúkereskedésből, és újságírásból élt. 1907-től huszonkét kiadó utasította vissza a Dublini embereket (a 15 novellából álló munkáját) ami csupán 1914-ben jelenhetett meg. A siker, amiért hazautazott, elmaradt, emiatt elhagyta Írországot, és nem is tért többet vissza. 1913-ban barátkozott össze Ezra Pounddal, aki segítette művei publikálásában. 1916-ban jelent meg az Ifjúkori önarckép című alkotása, ami egy önéletrajzi regény. A könyv a főszereplő, Stephen Dedalus története a gyerekkortól az egyetemi évekig. Joyce ebben a regényben tulajdonképpen leszámol a családjával, az egyházzal és az állammal is.
Joyce 1915-ben családjával Zürichbe költözött, onnan pedig 1920-ban Párizsba. Még Zürichben kezdte írni az Ulysses-t, ami aztán 1922-ben Párizsban jelent meg. Ezután fogott bele a Finnegan építőmesterbe, amivel 1938-ban készült el. Mire a végére ért, szembetegsége, az elhatalmasodó zöldhályog miatt szinte már alig látott. A német megszállás miatt Joyce Párizsból 1941-ben ismét Zürichbe költözött, ahol rövidesen egy nyombélfekély műtét szövődményében belehalt. Svájcban, a zürichi Fluntern temetőben helyezték végső nyugalomra.
– Sógor Zsuzsanna rovatvezető –
Legfrissebb hozzászólások