Ma 78 éves. Isten éltesse!
Édesanyja soproni polgári családból származott, édesapja pedig egy szlovák-sváb nagyesztergári altiszti családból. Szülei egyetlen gyermeke. Középiskolai tanulmányait a soproni Állami Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte. Érettségi után belépett Pannonhalmán a Szent Benedek Rendbe. Itt vette fel az Asztrik szerzetesi nevet, és itt tanult teológiát a Főapátság Szent Gellért Hittudományi Főiskoláján. Pannonhalmán szentelték 1970. február 8-án diakónussá, 1971. augusztus 29-én pedig pappá.
Ezután Budapesten az ELTE BTK történelem-német szakán tanult, majd egyetemi tanulmányai befejeztével középiskolai tanári diplomát szerzett. Utolsó éves egyetemistaként gyakorló tanárként működött a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. Később a rend pannonhalmi gimnáziumában tanított. Ezzel egyidejűleg rendi főiskolán is oktatott (tantárgyai: Szent Benedek Regulájának magyarázata, Bencés rendtörténet, a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Statútumai). Hamarosan a novíciusok magisztere és rendi fiatalok tanulmányi felelőse (prefektusa) volt, majd a pannonhalmi főmonostor perjele. Történelemből doktori címet szerzett az ELTE-n, majd ugyanitt megszerezte a PhD fokozatot is.
II. János Pál pápa culusi címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezte ki, s ezután szentelték püspökké Esztergomban. Püspöki jelmondata: Fortitudo mea Deus – azaz: Erősségem az Isten. 1991. január 5-én választották pannonhalmi főapáttá. (2017. november 17-én jelentette be, hogy harmadik főapáti ciklusa után visszavonul.) Mindemellett számtalan fontos tisztséget tölt be, melyeket itt felsorolni szinte lehetetlen. Inkább olvassuk el csupán három bölcs gondolatát.
• Ahhoz, hogy az embernek igazi, személyes kapcsolata legyen, saját magából kell adnia. Ez nem megvehető, hanem szív, lélek, szolidaritás, szeretet kérdése.
• A dolgok a maguk létében, teremtett vagy teremtetlen valóságukban vannak és csodálatosak. A mi érzékenységünk, a mi befogadásunk hibásodott meg, a mi érzékeink fogyatkoztak meg, mert a Szépséget és a Boldogságot, a Fényt csak kívül kerestük, vagy tán már nem is kerestük. Pedig az belül van és mindig belül volt, így most is belül van. Keresésünk igazolja a hiányt, a hiány tanúsítja, hogy ebben a fájdalmas világban vagyunk és élünk, de mégsem egészen ebből a világból élünk.
• Az ember szabadságra született, szárnyai mindegyikünknek megvannak. A nevelés, pedig nem azt jelenti, hogy gyermekemet vagy tanítványomat az iskolában saját képemre és hasonlóságomra akarom gyúrni, hanem megpróbálom bévülről, a talentumai felől, az adottságai, jó és rossz tulajdonságai felől egyaránt megérteni, tudatosítani benne a jót, de megmondani neki a rosszat, és szabadságra nevelni. A szabadság vezessen a jóra. A nevelés folyamán Pál apostol axiómája érvényes mindegyikünkre: „minden szabad nekem, de nem minden válik a javamra.
*
(A kép Thaler Tamás fotója)
Legfrissebb hozzászólások