William Somerset Maugham
(Párizs, 1874. január 25. – Nizza, 1965. december 16.)
Apja a párizsi angol követségen dolgozott, mint ügyvéd. Mivel a francia törvény szerint mindenkit, aki Franciaországban született, besorolhattak katonai szolgálatra, elrendezte, hogy fia a követségen lásson napvilágot, tehát technikailag brit talajon. Anyja elvesztését soha nem tudta teljesen kiheverni. Fényképét ágya mellett tartotta, míg meg nem halt a franciaországi Nizzában, 91 éves korában.
Apja halála után anglikán plébános nagybátyja nevelte. A változás katasztrofális volt az árván maradt tízéves gyerek számára. A nagybácsi hideg természetű volt, és érzelmi szempontból eléggé kegyetlen. Unkaöccsének megtiltotta érzelmei kimutatását, bármilyen érzelemről vagy indulatról volt is szó, a nyugodt, de kíváncsi gyereknek igen nehezére esett érzelmi világát állandó ellenőrzés alatt tartani. Nyomorúságosan érezte magát nemcsak nagybátyja plébániáján, de az internátusban is. Tizenhat éves korában kijelentette, hogy ott tovább nem marad. Ezután Németországban, a heidelbergi egyetemen folytatta tanulmányait irodalom, német és filozófia szakokon.
Ugyan már húszéves kora óta írt, ezt nem merte bevallani. Beszédhibája miatt a papi pályafutás szóba se jöhetett, így a helyi orvos tanácsára beiratkozott az orvostudományi egyetemre, ahol meg is kapta orvosi diplomáját. Ezután Párizsba költözött, majd Spanyolországban és Olaszországban utazgatott. Későbbi olvasói és kritikusai úgy vélték, egyetemi évei ártottak írói alkotókészségének. Ő ezt éppen ellenkezően fogta fel. Londonban olyan emberek között fordult meg, akikkel soha nem találkozott volna más társadalmi körökben. Egyszerű emberek közelségében élt, alkalma volt megfigyelni őket válságos körülmények között. Érett korában így emlékezett vissza orvostanhallgatói tapasztalataira: „Láttam embereket meghalni. Láttam, hogyan viselik a fájdalmat. Láttam, hogy néz ki a remény, a félelem és a megkönnyebbülés…” Ezekben az években Maugham sok füzetet töltött tele írói ötleteivel. Nappal tanult, esténként írt.
William Somerset Maugham (1932)
Hamarosan híres szerző lett tíz regényével és ugyanannyi színdarabjával. Általános kritikusi és olvasói vélemény szerint mesterműve az Örök szolgaság című önéletrajzi regénye. Majdnem minden ezutáni műve az életből vett karaktereken alapult: Az ördög sarkantyúja, a Sör és perec. Utolsó nagyobb munkája, a Borotvaélen eléggé különbözik előző regényeitől: míg a cselekmény nagy része Európában játszódik, a főszereplők ezúttal amerikaiak. A két háború közötti időkben Maugham egyike volt a legjelentősebb útleíróknak.
Novellái közül azok a legemlékezetesebbek, melyekben a távol-keleti angol gyarmatosok életéről ír; ezekben a történetekben élethűen festi meg az elszigetelten élő telepesek érzelmi világát.
Bár szexuális kapcsolatai többnyire férfiakkal alakultak ki, a női nemet sem vetette meg. Biszexualitása kétféleképpen is hatott írásaira. Mivel a nőket szexuális riválisainak tekintette, gyakran ruházta fel őket olyan szexuális étvággyal és szükségletekkel, melyek a korabeli szerzők munkáiban eléggé szokatlanok voltak.
Legtöbb regényét, színdarabját és novelláját megfilmesítették, kezdve a némafilmek korszakától egészen napjainkig. Színház című darabjából 2004-ben készült el a legújabb filmes adaptáció. A rendező: Szabó István, az operatőr Koltai Lajos volt. A címszerepet Annette Bening játszotta. Alakítását Oscar-díjra jelölték. Az igazgató szerepében Jeremy Irons-t láthattuk.
Néhány érdekes idézet tőle:
• Az ember azért cselekszik, mert az jó neki, és ha másoknak is jó, az ilyen cselekedetet erényesnek tekintik.
• Rájött, hogy néha szükséges másoknak hazudni, de mindig aljas dolog önmagának hazudni.
• Csak akkor találhatod meg lelked békéjét, ha nem keresed.
• Ha mindenki csak akkor beszélne, ha mondanivalója van, akkor az emberi nem igen hamar elfelejtene beszélni.
• A szerelem az, ami egy olyan nővel és férfival történik, akik nem ismerik egymást.
• Ha mindent leírnék mindenkiről, senki sem állna velem szóba.
• A regényírásnak három szabálya van. Sajnos, senki nem tudja, mik azok.
• Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt.
• A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség.
• A pénz a hatodik érzék. Muszáj, hogy legyen az embernek, különben nem tudja a másik ötöt sem igazán kihasználni.
• A szerelem csak egy ócska trükk, amit a természet játszik velünk, hogy fennmaradjon a fajunk.
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipédia)
William Somerset Maugham: A sekrestyés
Legfrissebb hozzászólások