(teljes nevén: George Gordon Noel Byron, Lord of Newstead ) angol költő, Shelley és Keats mellett az angol romantikus költészet egyik legismertebb alkotója.
Angol arisztokrata családból származott, apja nagy múltú, nagy tekintélyű főúri család sarja volt, azonban kártyás, részeges, szenvedélyes párbajozó. Különböző családi viszályok miatt szegény gyerekként nőtt fel, ráadásul anyja nyomoréknak tartotta és mondta, mert születésekor az egyik lábfeje torz volt, és emiatt később sántított. Mikor nagybátyja meghalt, ő örökölte a vagyont és a címet, így ő lett Newstead ura, a VI. Byron báró.
Richard Westall: George Gordon Byron portréja
Már korai verseiben szembeszállt Wordsworth és Coleridge romantikájával, s a felvilágosodás klasszicizmusát vallotta eszményképének. A „byronizmus”, a byroni hős individualizmusa, bágyadt közönye, nemes gesztusai és embergyűlölete nemzedékeken keresztül a romantika legfőbb ismérve és vonzereje volt.
Gyönyörűségét lelte abban, ha botrányt okozhatott, féktelen, vad természetű volt, a komoly folyóiratok minden politikai oldalról szidalmazták. Megszámlálhatatlan szerelmi viszonya volt életében, az előkelőségek mellett az alacsonyabb társadalmi rétegekből is voltak szeretői, mely kapcsolatokból több törvénytelen gyermeke származott. Az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy biszexuális.
Bejárta Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot és Törökországot. Az utazások alatt írta meg a két énekből álló Childe Harold című művét, mely 1812-es publikálása után világsikert hozott el számára.
Miután másodjára, ugyanakkor utoljára elhagyta Angliát, és folytatta művét: Harold ugyanúgy Svájcba ment, mint költője. Svájcban Mary és Percy Bysshe Shelleyvel lakott, akik szintúgy elhagyták Angliát. Itt írták egymás és önmaguk szórakoztatására a gótikus regényeket, melyek közül csak Mary Shelley műve, a Frankenstein avagy a modern Prométheusz készült el. Ezt követően Velencébe ment, és itt fejezte be a Haroldot. Majd Pisában telepedett le, ahol egy folyóiratot adott ki. Részt vett az olasz forradalmárok szervezkedésében.
A Childe Harold befejező, negyedik énekben Harold felismeri, akkor értelmes a lét, ha van cél, amelyért mások érdekében tettekkel is harcol az ember. A befejezés az életben következett be, amikor Harold elképzelt útját követve, elindult a szabadságért harcolni. Részt vett a görög szabadságharcban a görögök oldalán a törökök ellen. Pénzéből felszerelt egy hajót és Albániába utazott. Végül az itt szerzett betegségben, mocsárlázban halt meg.
BYRON, George Noel Gordon (1788-1824)
JANTHÉHOZ
A „CHILDE HAROLD” ELŐHANGJA
CHILDE HAROLD BÚCSÚJA
AZ ÓCEÁN
RÉSZLET A CHILDE HAROLD IV. ÉNEKÉBŐL
HOGY BÚCSURA KÉLT…
FELIRAT EGY ÚJFOUNLANDI KUTYA SÍREMLÉKÉRE
AHOGY ITT JÁR-KÉL
A SZÉPSÉG LÁNYAI KÖZT NINCS…
SÉNAKHERIB PUSZTULÁSA
STANCÁK ZENÉRE
TÖBBÉ NEM CSATANGOLUNK…
DON JUAN
AJÁNLÁS
HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON
GEORGE: BYRON: DON JUAN (Byron halála miatt befejezetlen maradt)
GEORGE BYRON: INEZHEZ
(a Childe Harold-ból)
Ne mosolyogj sötét szemembe;
hisz vissza nem mosolyoghatok:
ó adja ég, ne sírj sosem te,
ha könny nem enyhíti bajod.
Kérded, minő sötét talányok
marják e bús, ifju szivet?
Hiába – nyitját nem találod,
búmat te meg nem enyhited.
Nem gyűlölet, nem szerelem hajt,
nem bárgyú hírt esdeklek én,
hogy ócsárlom most a jelen bajt
s a kincseim mind elvetém:
de minden elfáraszt meg untat,
mit nézek, érzek, hallgatok.
A Szép se vigasz lomha búmnak;
szemed sugára is halott.
Ez az a szivós bú, mi zordul
üldözte a bolygó zsidót;
mely nézni sem mer a síron tul
s nem várhat addig semmi jót!
Elfutni vágyom enmagamtól!
Messzire vinném átkomat,
de sarkon űz egy vad kalandor,
a lét-üszök – a Gondolat.
Gyönyörben fürdik még a víg nép,
mit én eluntan hagytam el;
bár álmodozna lázba mindég,
s ne kelne a valóra fel!
Száz új vidéken kell törődnöm,
s bút látok a megjárt uton;
csak az vigasztal, hogy a földön
a legszörnyübbet már tudom.
Mi ez? Ne kérdd, szánj meg, sugár lány,
ne bánts te, jobb, ha álmodol:
ne tépd le szívemről a lárvám,
alatta tátong a pokol.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Legfrissebb hozzászólások