Ma 75 éves. Isten éltesse!
Szülővárosában Kolozsvárott a Zenelíceumban érettségizett; a zeneakadémia tanári szakán végzett. 1965 óta jelennek meg versei. A Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adásánál dolgozott zenei szerkesztőként, több évig a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör vezetője volt. 1980-1989 között útlevelét bevonták. 1993 óta él Magyarországon.
Az Artisjus Irodalmi Nagydíj átadásakor Ferencz Győző laudációjában azt mondta róla: „… legfőbb törekvése, hogy vissza adja a szavak megtépázott méltóságát.”
Kárpáti Zsuzsa pedig egyik elemzésében így jellemezte költészetét: „… nem a mindennapok, pillanatnyi hisztériák kortárs szerzője. … Akkor jelentkezik, ha mondanivalója van.”
A Harmadik történet c. kötetének záró versében, A tárgy címűben önnön költészetéről így ír:
„Az én tárgyam az, amelyet meglátok. Amelytől nem tudok szabadulni. Amelyből verset írok. Mint a régiekkel a lovat, a serleget, a függőt, úgy temetik el majd velem azt, amit láttam.”
BALLA ZSÓFIA: SZÁMVETÉS
Miféle dolgokért haragszunk?
Ki törli zsebkését párnahuzatba?
Miről nem beszélünk? Mi volt,
ami szóra sem érdemes? És ki kutatja,
milyen titkok emésztik,
milyen dühök áztatják ezt a kort?
Most is testtel tele a föld, a menny,
a sebtében megásott árok.
Füsttel tele az ég. Miféle vétek érik,
hogy a törvény és a világa-múlt
szeretet leszárad s – egy gramm rögeszme habjaként –
világvégi kék szájakból szivárog?
Ami megtörtént, azért történt,
mert mi eldugtuk életünket.
Miféle szárnyakon repülnek
azok, kiket mindig megölnek?
Markolatánál kapják el s visszalökik
hüvelyébe az álmot.
A gyanú a szívbe ugrik. Csatakos macska
és hízelgő vadállat.
Fejemben a múlt néha megakad.
Húsz szem kukorica, pattog húsz neuron.
Huszonhét órát növesztek
számolni a gyors társakat:
mikor lázadnak fel és majd mikor
törik össze a tükröt, hogy ne lássák
válluk fölött a tespedt törtetőt,
fakó és eltüzelt arcuk mását.
Szembenézni magunkkal hány év ad erőt?
Legfrissebb hozzászólások