1842. december 8-án született CSIKY GERGELY drámaíró, műfordító

A gimnáziumot Aradon végezte; már itt kitűnt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét nyolcéves korában, mint elsős gimnazista írta anyjához. Marosi Gyula név alatt küldött a lapokba dolgozatokat; legelső kísérletei francia és angol elbeszélések fordításai. A Napkelet már 1858-ban nevével közölt tőle verset. Mint VIII. osztályos tanulónak, az ifjúság által kiadott Zsenge Mutatványokban 12 költeménye jelent meg. A magyar irodalmon kívül a római és görög klasszikusok tanulmányozását kedvelte.

A papi pályára készülve, 1859-ben a Csanád egyházmegye temesvári szemináriumába lépett, ahonnan két év után a pesti központi papnevelőbe küldték. Az ifjú pap itt még közelebb került az irodalomhoz, és a teológiai tudományok mellett már a drámaköltészettel is próbálkozott. 23 éves korában pappá szentelték. A lelkes fiatal pap, aki már tanuló korában francia és angol elbeszéléseket is fordított, és eredeti versekkel kísérletezett, tanárként először az egyházi irodalom terén kezdett működni, és 1870-ben a Csanád című egyházmegyei lapnak lett munkatársa.

Az írói világot azonban csak Jóslat című színművével lepte meg, s ezután sorra születtek jelentős drámái. Közben a Kisfaludy Társaság rendes tagjává, majd másodtitkárává, és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választották. Később a színiiskolának lett a tanára és drámabíráló a nemzeti színháznál. Ezután püspöki engedéllyel a fővárosba költözött, és minden idejét az irodalomnak szentelte; feltűnő szorgalommal dolgozott a hírlapokba, fordított a Nemzeti Színház és a Kisfaludy Társaság számára. Sorra következtek további színművei a Nemzeti Színházban és másutt.

Bonnáz csanádi püspök nem nézte jó szemmel egyik felszentelt papjának profán foglalkozását a színpadon; ezt tudtára is adta Csikynek egy hivatalos levélben, amelyre ő azzal felelt, hogy 1880-ban kilépett az egyházi rendből. 1881 novemberében áttért az evangélikus vallásra, és megházasodott. 1891. november 19-én hunyt el. Ravatala fölött a Nemzeti Színház csarnokában Beöthy Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia és Kisfaludy Társaság, Paulay Ede pedig a Nemzeti Színház személyzete nevében mondott rövid gyászbeszédet.

Legfontosabb művei: A vadember (regény), A Jóslat (vígjáték), Janus (tragédia), Az ellenállhatatlan (vígjáték), A patak hídja (elbeszélés), Színművei: A proletárok, Mukányi, A kaviár, Cecil házassága, Buborékok, A vasember. Dramaturgia (tankönyv), Arnold (regény), A nagymama (vígjáték).
Legismertebb fordításai: Antigoné, Athalia, A trachisi nők, Oidipus Kolonosban, Az angol irodalom története, Plautus vígjátékai, Elektra, Oidipus király.

Részlet a Vasember c. drámából:

ANNA: Ajkamra zúgolódás vagy panasz
Soh’sem jött. Elfogadtam sorsomat.
Hitves valék, többé nem magamé.
Amint az oltárnál megesküvém,
Férjemnek adtam teljesen magam,
S mi bennem élt, hit, érzés, gondolat,
Övé lett mind, feláldozám neki.
Mindent feláldozék, mindent… csak egyet
Nem áldoztam fel, egyet: az anyát.
Az anya lázad fel most ellened,
Az anya mondja: eddig s nem tovább.
Én nem tudom, mi történt, mit tevél,
Csak félig látok, félig sejtenem kell;
De amit látok, abból is tudom,
Hogy a halál szegődött társaul
Gyilkos makacsságodnak. Itt az egyik
Halott, kinek reád kiált a vére;
Talán utána hullt már lánya is,
Utána vész fiam, a te fiad!
És mind azért, mert a te vasfejed
Nem enged, mert egyszer nem teljesül
A te akaratod!…
Hát Isten vagy te, a Mindenható,
Hogy akaratod mindenek fölött áll?
Sőt Istennél is több, mert az igaz
Isten jó és kegyes és könyörülő,
S az esdeklésre meghajol szive…
Ha ezt hivéd magadról, úgy csalódtál;
S ha eddig senki sem akadt, aki
Szemedbe mondja: én, a gyönge asszony,
Fiadnak anyja, korlátot vetek
Zsarnokságodnak… És most üss meg, ölj meg:
Mást én nem mondhatok, nem tehetek.