A 20. századi abszurd dráma egyik meghatározó alkotója.
Pályájának kezdete és mindmáig csúcsa is A kopasz énekesnő, melyet 1950-ben mutattak be. Akkor nem aratott igazi sikert. Már a darab keletkezése is abszurd. Ionesco angolul tanulva döbbent rá arra, hogy a nyelvkönyv példamondatai megfelelnek a kispolgári házaspárok otthoni társalgásának. Ez adta az ötletet. A darab szövegének jelentős része ezekből a nyelvkönyvi példamondatokból áll. A szerző ezzel azt kívánta ábrázolni, hogy a beszéd elidegenül gondolatközlő funkciójától, s pusztán csak kiüresedett formák, klisék állandó ismételgetése adja a társalgás menetét. Műfaja szerint antidarab, vagyis drámaparódia. Ionesco célja a hagyományos, a realistának nevezett színház karikatúrája is volt, s ennek egyik jegye például a szerzői utasítás Ibsenre rájátszó közlése. Ionesco szerint az emberek hajlamosak arra, hogy a készen kapott ideológiákat gondolkodás nélkül befogadják, aminek a végeredménye: a személyiség nélküli automatákból álló társadalom.
További ismert művei: A különóra, A székek, A mester, Orrszarvú, Ketten félrebeszélnek, A király halódik, Macbett.
Íme egy részlet, egy kvázi monológ A kopasz énekesnőből (amit egyik kedves tanítványom – ma már kollégám – és a lányom is a dráma érettségijén „szavalt”.):
A TŰZOLTÓ:
A nátha. Sógoromnak volt egy apai oldalági unokatestvére, s ennek anyai részről egy nagybátyja, s ennek egy apósa, akinek apai nagyapja másodszor egy fiatal bennszülött szépséget vett el, akinek a bátyja utazás közben megismerkedett és beleszeretett egy lányba, akitől fia született, s aki összeházasodott egy rettenthetetlen gyógyszerésznővel, aki unokahúga volt egy szállásmesternek, akit a Brit Flottában nem ismertek, s akinek volt egy mostohaapja, s ennek egy spanyolul perfektül beszélő nagynénje, aki unokája volt egy valószínűleg fiatalon meghalt mérnöknek, aki maga unokája volt egy nem valami híres bort termelő szőlősgazdának, akinek unokaöccse, egy otthon ücsörgő alhadnagy, felnevelt egy fiúgyereket, aki elvett egy rendkívül csinos, elvált asszonyt, akinek első férje, egy derék hazafi fia, törtető szellemben nevelte fel egyik lányát, akit feleségül vett egy vadász, aki ismerte Rothschildot, s akinek öccse, miután többféle foglalkozással próbálkozott, összeházasodott egy lánnyal, akinek beteges dédapja szemüveget hordott, melyet unokatestvérétől kapott, egy portugál ember sógorától, aki máskülönben törvénytelen fia volt annak a nem éppen jómódú molnárnak, akinek tejtestvére egy öreg falusi orvos lányát vette el, egy falusi orvosét, aki maga is tejtestvére volt egy tejesember fiának, egy ugyancsak falusi orvos törvénytelen gyermekének, akinek apja háromszor nősült s akinek harmadik felesége …
… aki télen épp úgy náthát kapott, mint mindenki.
(Gera György fordítása)
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások