A magyar költészet 20. századi megújítója, aki mindenekelőtt „mégis győztes, mégis új és magyar” volt.
Utálták és istenítették, ahogy ő is saját magát. Kétségbe vonni sem nagyságát, sem döbbenetes mai aktualitását nem lehet.
(Nem tudok róla elfogulatlanul írni. Számomra ő A KÖLTŐ.)
Életrajz helyett talán érdekes lehet „CSUPÁN” néhány idézetet felsorolni (Valamennyi volt tanítványomnak – akár rejtvényként – szeretettel!):
• Vagyok, mint minden ember: fenség
• Dunának, Oltnak egy a hangja
• Iszonyú dolgok mostan történűlnek
• Hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok
• S őrizem a szemedet
• Általam vagy, mert meg én láttalak
• Különös, különös nyár-éjszaka volt
• Kúnfajta, nagy szemű legény volt
• Őrzők: vigyázzatok a strázsán
• Párisba tegnap beszökött az Ősz
• Föl-földobott kő, földedre hullva
• Szívemet a puskatus zúzta
• Várni, ha éjfélt üt az óra
• Nemes, küzdő, szabadlelkű diák
• Vagyok fény-ember ködbe bújva
• Szép ámulások szent városa
• Ős, buja földön dudva, muhar
• Én nem leszek a szürkék hegedőse
• S lehullunk az őszi avaron
• Kiszakadt belőlünk az asszony
• Megöl a Disznófejű Nagyúr
• S hogy te leszel a halál, köszönöm
• Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem
ADY ENDRE: A NINCSEN HIMNUSZA
A Hajnal nem ragyogó,
Az Éj fehéren lebben,
Az Isten nem jóságos,
Az Ördög nem kegyetlen.
A Nyár fagyos jégverem,
A Tél hevitő hőség,
Piros virág a Bánat
S fekete a Dicsőség.
Bivaly-fekete a hó,
Fehér a szurok korma,
A Van csak egy rossz álom
S a valóság a Volna.
A Halál nagy dáridó
S kis stáció az Élet,
A Bűn szebb az Erénynél
S legszebb Erény a Vétek.
A méz maró keserű
S édes ize a sónak,
A Ma egy nagy hazugság
S az igazság a Holnap.
Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.
Budai Éva
rovatvezető
Kapcsolódó oldalak:
Legfrissebb hozzászólások