A magyar nyelvújítás vezéregyénisége. Kora irodalmi életének központi alakja. Tartalmas életének egyik legkülönlegesebb fordulata a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétel miatti hosszú fogság. 1794-ben tartóztatták le, s 2387 napot töltött börtönben. „Börtön-élményeiről” a Fogságom naplója című művében olvashatunk. Írói pályáját éppen emiatt két részre szokás osztani: a fogsága előtti és a szabadulása utáni részre.
Az első szakaszt a felvilágosodás (Rousseau) eszméinek hatása és a szentimentalista stílushoz való vonzódás jellemezte. Megindította az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratokat: előbb harmadmagával a Magyar Museumot, majd annak szerkesztéséből kiválva egymaga az Orpheust.
Orpheus-ának bevezetőjében írta: „Nékem egyik tárgyam a józan gondolkozás lesz…”. Segítette az első magyar nyelvű színtársulat létrejöttét; évente jelentkező versantológiát készült kiadni (Helikoni virágok), melynek azonban csak első, 1791. évi kötete jelent meg.
Pályája második, jóval hosszabb időszakában inkább a klasszicista művelődéseszmény és ízlésvilág érvényesült. Előtérbe került az ízlés nevelése, a választékos stílus, a nyugati irodalmi minták követésének igénye és fontosságának hirdetése. Tanulmányaiban, vitairataiban ebben az időben jelent meg programszerűen a magyar nyelv megújításának igénye.
A nyelvújítási harcot Vitkovics Mihálynak címzett verse és Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményének megjelenése indította el. Vallotta, hogy az írónak szabadságában áll új szavak alkotása, hogy a nyelvet szebbé, kifejezőbbé tegye, alkalmassá az új ismeretek befogadására. Egyes túlzó, egyoldalú nézetei miatt több írótársával szembekerült, még Kölcsey is elfordult tőle. A nyelvújítási harcot végül kompromisszumra hajló tanulmánya, az Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819) megjelenése zárta le.
Műfordítói munkásságának egyik legérdekesebb darabja, hogy német nyelvből és prózában lefordította Shakespeare Hamletjét.
(forrás: wikipédia)
Epigrammák a TÖVISEK ÉS VIRÁGOK című kötetből:
AZ OLVASÓHOZ
“Apróságok ezek!” – Vaj azok! de ki várakat épit,
A legapróbb szegnek, tudja, mi haszna vagyon.
Krajnai vásárokra daróc kell, és olaj. Aki
Közre bocsát minket, ismeri publikumát.
A NAGY TITOK
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.
A KÉSZ ÍRÓK
Béna vagy és táncolsz, a nyelvet nem tudod és írsz:
Szárnyad ugyan nincsen, Cserdi: de rajta! repülj.
AZ IGAZSÁGKERESŐ
“Meg nem foghatom azt!” Ez örök szavajárta Kabának.
Nagy baj, jó Kaba: de róla nem én tehetek.
Hű szívet kíván az igazság, s hajlani mindig
Készet. Vagy ne tagadd, jó Kaba, vagy ne keresd.
ÍRÓI ÉRDEM
Szólj, s ki vagy, elmondom. – – Ne tovább! ismerlek egészen.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.
SZOKOTT ÉS SZOKATLAN
Berki szokottat imád. Nekem az kecses, ami szokatlan;
S kényesb vagy makacsúlt ízletem újnak örűl.
Amit Berki szeret, megavúlttá válhat; az újért
Hamvamat a maradék áldani fogja, tudom.
FENTEBB STYLUS
“Engemet a sokaság ért s kedvel.” – Pórsereg, erre!
Lőrét árúlok s nyírvizet; édes ital!
LUKAI
Te cifra szókkal élsz, s poeta nem vagy,
Képben bujálkodol, s poeta nem vagy,
Ömölnek rendeid, s poeta nem vagy,
Phoebust kiáltozod, s poeta nem vagy,
Csók és bor éneked, s poeta nem vagy:
Mi híjad? Értem én: poeta nem vagy!
Legfrissebb hozzászólások