P. B. Shelley 1819-ben
Amelia Curran (1775 – 1847) ír festőművész alkotása
Oxfordban tanult. Itt írta Az ateizmus szükségszerűsége és az Ha az Istenről való tudás szükséges, akkor miért nem evidens és egyértelmű című műveket. Nemsokára, a művek megjelenése után ateista nézetei miatt elbocsátották az egyetemről. Ezt követően Skóciába szökött, ott megnősül, és úgynevezett „nyitott házasságban” élt. Ezekben az években gyakran utazott Londonba, hogy könyvesboltokba mehessen, és találkozzon a vallástagadó, de Istenhívő William Godwinnal, Godwin hatása alatt számos verset írt, mint például az ismert Mab királynő című verset, és különböző politikai reformokat követelő rendezvényeken is részt vett. Ugyancsak Godwin hatására fordult az ateizmus felől, Voltaire deizmusa felé.
Hamarosan szerelmes lett Godwin lányába, akivel Svájcba szökött, hátrahagyva terhes feleségét és gyermekét. Tettüket mindkettőjük apja elítélte, ezért mindenféle anyagi támogatást megvontak tőlük. A párt Svájcban Byron fogadta be, Mary Wollstonecraft Godwin itt írta meg Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényét, melyet a Shelley és Byronnal történt csónakázás közben mesélt szellemtörténetek ihlettek.
Mary-vel Olaszországba költöztek, itt született meg egyetlen életben maradt gyermekük. Sokat írt, ugyanakkor sokat hajózott Don Juan nevű hajóján. Egy ilyen hajózás során vesztette el életét is 1822. július 8-án. Az Ariel nevű vitorláson viharba keveredett másik három társával együtt. Holttestét a hullámok négy nap múlva vetették partra. Jó barátja, az akkor már világhírű Byron a közelben lakott, ő rendezte meg a temetést. Ókori mintára a tengerparton máglyát emeltetett. A hamvakat azután a tenger hullámaiba szórta. A hamvasztás során állítólag Shelley szíve nem égett el.
P. B. SHELLEY: A SZERELEM FILOZÓFIÁJA
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel –
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol… – S te soha
engemet?
(Szabó Lőrinc fordítása)
(Forrás: wikipedia.hu)
Legfrissebb hozzászólások