Somlyó Zoltán: KÉT SZEM…

Somlyó Zoltán (Alsódomboru, 1882. június 22. – Budapest, 1937. január 7.) költő, újságíró, műfordító, Somlyó György (1920–2006) költő, műfordító apja, Somlyó Bálint (1957–) filozófus, esztéta nagyapja.

Apja Schwartz Simon, édesanyja Pick Ilka. Nagykanizsán végzett középiskolai tanulmányai után 1901-től címíró volt a Magyarország című napilapnál, majd Fiuméban újságíró.

1903–1906 között katonáskodott, visszatérve Budapestre a Magyar Nemzet munkatársa lett. 1908-ban a Nagyváradi Esti Lap és a Szabadság szerkesztőségében dolgozott. 1909–1913 között a szegedi, pécsi, szabadkai szerkesztőségekben dolgozott. 1913-tól újra Budapesten élt. 1922-től a Pesti Hírlap, 1926–1928 között a Literatura folyóirat, 1928-tól a Pesti Napló munkatársa volt. 1928-tól írásaiból élt, amelyekből közölt az erdélyi Zsidó Jövő is.

Első felesége Markbreiter Margit volt, akivel házassága 1918-ban válással végződött. 1920-ban házasságot kötött Bolgár Margittal, egy fiuk született, Somlyó György költő, műfordító. Harmadik felesége Harnisch Stefánia volt.

Hányatott élete költészetének tárgykörét, színvonalát, rendszerességét, közreadását is befolyásolta. Első versei a századvég népies-szecessziós hangján szólaltak meg, hatottak rá A Holnap költői és Reviczky Gyula. Több verse jelent meg a Nyugatban. Szellemi magányában verselt az egyedüllét magányáról és az erotikával átszőtt szerelemről. Verseit áthatotta a bohém anarchizmus és a l’art pour l’art szemlélet. A Tanácsköztársaság bukása után inkább mint műfordító szólalt meg. Nagy műgonddal fordította Charles Baudelaire, Guy de Maupassant, Voltaire, Jean-Jacques Rousseau és Gerhart Hauptmann műveit. Költészetének alaphangja a magányosság és reménytelenség érzése. Élete végső másfél évtizedében egyre jobban kireked az irodalomból is, a társadalomból is. Szépprózája nem volt jelentékeny, költészetét agyonnyomták a gondok.  55 éves korában halt meg.

(wikipeda, szöveggondozás: Lenolaj.hu)