1905. június 21-én született Jean-Paul Charles Aymard Sartre, aki irodalmi munkássága mellett politikai aktivista, valamint az ateista egzisztencializmus képviselőjeként a 20. századi francia filozófia vezéralakja is volt. Tizenöt hónapos volt, amikor tengerésztiszt apja meghalt. Őt anyja, Anne-Marie Schweitzer (Albert Schweitzer unokatestvére) apjával, Charles Schweitzerrel együtt nevelte. Charles Schweitzer, a német nyelv professzora, unokáját már kiskorától kezdve matematikára tanította, és rendre megismertette vele az irodalom klasszikusait.
A 20-as évektől kezdve egyre jobban vonzotta a filozófia, nagy érdeklődéssel olvasta Henri Bergson művét, melyet több más filozófiai munka tanulmányozása követett. Erősen hatottak rá a nyugati filozófusok, többek között Immanuel Kant, Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Edmund Husserl és Martin Heidegger. Párizsban az elsőrendű École normale supérieure-ben tanult, ahol doktorátust szerzett filozófiából. Hamarosan találkozott Simone de Beauvoir francia íróval és filozófussal, aki ebben az időben a Sorbonne-on tanult. Beauvoir mellette fejlesztette ki írói készségét, és feminista filozófiáját. Bár a monogámiát mint életformát visszautasították, életük végéig kitartottak egymás mellett. Együtt kérdőjelezték meg nevelésük kulturális és társadalmi elvárásait, melyeket mindketten a burzsoázia begyepesedett gondolkodásmódjának tulajdonítottak. A konfliktus az elnyomó, szellemromboló (mauvais foi, szószerint “rossz hit”, vagy “hiedelem”) és az “igaz,” szabad létezés között Sartre korai munkáiban domináló témává vált, így szerves része fő filozófiai művének a L’Être et le Néant-nak is (A lét és a semmi, 1943).
A 30-as években Jean-Paul Sartre gondolkodásának középpontjában az emberi szabadság állt. Hitvallása szerint az ember azzá lesz, amivé teszi magát: mivel a szabadságunk adott, lépten-nyomon választanunk kell, ami felelősséggel ruház fel bennünket. Etikai téren ez a fajta felelősség vált írásainak fő motívumává. Sartre megalapított egy irodalmi és politikai folyóiratot Les Temps modernes (Új idők) címmel, és életét teljes egészében az irodalomnak és a politikai aktivitásnak szentelte. Számos legális és illegális folyóiratba küldött értekezéseket. Ekkoriban írta A lét és a semmi című filozófiai munkáját, valamint A legyek és a Zárt tárgyalás című színdarabjait is. Ezeket a német megszállók nem cenzúrázták. Háborús tapasztalatait A szabadság útjai című regénytrilógiában dolgozta fel.
Jean-Paul Sartre élete vége felé szorosan bekapcsolódott a vietnami háború elleni mozgalomba. Jól ismerte Mao Ce-tung műveit. Beauvoirral együtt ellátogatott Kínába, találkozott Fidel Castróval és Che Guevarával is.
Gustave Flaubert életrajza volt utolsó nagy műve, amit már nem tudott befejezni. 1973-tól kezdve látása egyre romlott, és halála előtt már szinte teljesen vak volt. Párizsban halt meg 1980. április 15-én. A párizsi Cimetière de Montparnasse temetőjében fekszik. Temetésén mintegy 20 000 ember vett részt.
Hatalmas életművet hagyott hátra. Regényei, drámái, filozófiai művei, irodalomtörténeti esszéi, kritikái, vitairatai a modern francia irodalom egyik legmagasabb csúcsát jelentik.
Legfontosabb drámái: A legyek, Zárt tárgyalás, Az Ördög és a Jóisten, A tisztességtudó utcalány, Temetetlen holtak, Főbelövendők klubja, Kean, a színész (Dumas drámájának átdolgozása).
Legismertebb művei: Egzisztencializmus, Férfikor, Vádirat az antiszemitizmus ellen, Egy vezér gyermekkora, A fal, Gondolatok az irodalomról, A szavak, Az undor, Mi az irodalom?, Freud, A szabadságról, A lét és a semmi.
Néhány neki tulajdonított idézet:
• “A fasizmust nem az áldozatok száma, hanem a gyilkolás módszere határozza meg.”
• “… a létezés olyan telítettség, amelytől az ember nem szabadulhat.”
• “Minden neurózisnak az a sajátossága, hogy természetesnek tünteti föl magát.”
• “A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom… és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam.”
• “Egymást szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget.”
• “… az ember szabadságra lévén ítélve, az egész világ súlyát a vállán viseli: felelős a világért és önmagáért, mint létezési módozatért.”
• “… vajon hogyan lehetséges, hogy a világ létezik – és nem a semmi?”
• “Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.”
• “Három óra: mindig túl kései, vagy túl korai időpont ahhoz, amit az ember éppen csinálni akar.”
• “Miért van az, hogy a világ létezik és nem a semmi?”
• “A rosszban csak utána hisz az ember.”
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)
Legfrissebb hozzászólások