Miután hatéves korában elvesztette édesanyját, nagyszülei nevelték, erősen vallásos szellemben. Különböző líceumokban és internátusokban tanult, közben kis füzetekbe verseket írt, amelyeket tanárai mindig elkoboztak tőle.
Érettségi után nem gondolhatott arra, hogy majd megél a költészetből, így Edgar Allan Poe iránti lelkesedéséből megtanult angolul.
Hogy eltartsa magát és családját, angol nyelvtanár lett, majd két évtized múltán Párizsban sikerült tanári állást kapnia. Nappal tanított, éjszaka otthoni dolgozószobájában alkotott.
Kiegyensúlyozott életet élt, idejét munkahelye és családi otthona közt osztotta meg. Mestereinek Baudelaire-t és Poe-t tartotta. Legendás műgonddal alkotott verseit minduntalan csiszolta.
Stéphane Mallarmé – Édouard Manet (Párizs, 1832. január 23. – Párizs, 1883. április 30.) francia festő alkotása
Életműve mindössze egy vékony kötet. Egyesek szerint tökéletes ellenpéldája annak, hogy az ihlethez „élni” kell.
Legendás műgonddal írt: szerinte egyetlen szót sem szabhat meg a véletlen egy versben. Ő alkotta meg a „poésie pure”-t, azaz a „tiszta költészet”-et, ami annyit tesz – az ő szavaival élve –, hogy a versbe beleteszünk egy nagy adag homályt, ami által csak a kiválasztottak számára lesz érthető.
Mallarmé tudatosan törekedett az érthetetlenségre: felháborítónak tartotta, hogy minden „ágrólszakadt paraszt” megértheti a legnagyobb művészek gondolatait. Állítólag, amikor egy újságíró Verlaine temetésén el akarta kérni a gyászbeszédet, ezt mondta: „Várjon, hadd rakjak bele egy kis homályt!” A „tiszta költészet” tulajdonképpen a l’art pour l’art radikálisabb formájának is tekinthető: itt az öncélú szépség maga az érthetetlenség.
Kevés barátja volt, de azokkal igen jó kapcsolatot ápolt. Tíz éven át naponta találkozott híres festőművész barátjával, kapcsolatuk Manet haláláig tartott. A költészet és a festészet nagymesterei kiválóan megértették egymást, Manet képen is megörökítette Mallarmét, ráadásul olyan festményen, amely az impresszionizmus egyik nyitánya. Az 1880-as évektől köréje gyűltek a kortárs költők legjobbjai. Kedd esténként találkoztak Mallarmé lakásán. Mallarmét tekintették mesterüknek a francia szimbolista költők, de külföldiek is. Szerte Európán tudták a költők, hogy kedd esténként Mallarmé lakásán lehet találkozni a kor legjelentősebb művészeivel.
Utolsó költeményeinek egyike, a Kockadobás költői végrendeletének is tekinthető. A mű sorai nem a megszokott tipográfia szerint helyezkednek el, képversként jelenik meg. Verseit több híres zeneszerző, köztük Debussy és Ravel zenésítette meg. Műfordítással is foglalkozott, Poe műveit fordította franciára.
EDGAR POE SÍREMLÉKE
Ahogy önmagára átváltja az öröklét,
kivont pallosával a költő döbbent
képe lesz: százada mért nem értette meg:
hangjai a halál diadalmát dörögték!
Mint angyali szóra a hydra felszökött rég,
hallván hogy értelem oldja a nyelveket:
bűbájt s varázsitalt üvöltött a tömeg,
fekete habarék bolondító bürökjét.
Ha eszménk érdemest e földből s a harag
egéből díszleni domborműt nem farag
a sír fölé, hová – ó jaj – Poe teste dőlt le,
e néma tömb, világomlásból földre szállt,
e gránit legalább mutassa a jövőbe
úszó Szentségtörés röptének a határt.
(Illyés Gyula fordítása)
CHARLES BAUDELAIRE SÍREMLÉKE
Az elsüllyedt szentély kitátott síri szája
csatornából lövell rubintot és sarat
valamely átkozott zord Anubis-alak
mint veszett ugatás lángol teljes pofája
vagy új keletű gáz hamis mécskanóc-lángja
mind eltagadni a tűrt szégyenfoltokat
halhatatlan ölet gyújt mikor megriad
aztán röptét megint lefekteti a lámpa
estétlen városok száraz faágai
akárcsak ez a mécs ülnek őt áldani
Baudelaire márványával hasztalan szembenéznek
a fátylon mely ringva messzeséget terít
csupán az Árnya is hű gondviselő méreg
jó belélegzeni ha minket elveszít.
(Weöres Sándor fordítása)
Legfrissebb hozzászólások