*haiku*
macskák úgy néznek
néha mintha értenék
ki vagy és unnák
***
*tanka*
egy macska megáll
és visszanéz úgy tűnik
ismer téged rég
van rólad véleménye
ha nem is érdekled őt
Barna Júlia költő így ír magáról:
“1946-ban születtem Hajdúdorogon, itt élek azóta is. Nem mehettem egyetemre anyagi okok miatt. Tragédia volt számomra, mert a tudásvágyam tíz embernek elég lenne. A tudást persze könyvekből is meg lehet szerezni, és ebben nem ismerek határokat. Emiatt korán „kiolvastam” a szememet, műteni kellett, ez volt a másik tragédia. Sajnáltam magam nagyon, negyvenévesen befejezettnek tekintettem az életemet, de a gyerekek miatt folytatni kellett. Ebben a korszakban születtek a pesszimista verseim. Tíz évig ebben a „se élő, se holt” állapotban voltam, aztán magamhoz tértem, és élni kezdtem.
Férjem, két fiam és két unokám van. Ma gondok, bajok, betegségek terhével a hátamon, sokkal jobban tudok örülni mindennek, mint fiatalon, viszonylag gondtalanul, egészségesen. Ez azt bizonyítja, hogy öregen az ember bölcsebb lesz, saját fiatal énjéhez képest mindenképpen.
Az olvasás és az írás nálam ikerszenvedélyek, ezeket fontosságban csak a családom előzi meg. Mindig írtam verseket. Világszemléletem és verseim fontosabb elemei: ember, béke, szeretet, szabadság, tisztelet, könyv, művészet, tudomány, környezetvédelem. Elutasítom ezeknek az ellenkezőjét, mint a környezetszennyezés, a gyűlölet. Annál nagyobb dicséretet nem kívánok, mint ha valaki azt mondja: Én is így gondolom, én is így érzem, helyettem írtad. Mi jellemez még? Mindenkinek több tiszteletet adok, mint amennyit elvárok. Nem alázok meg senkit, és nem alázkodom meg. Együtt érzek mindenkivel, akit megaláznak, lenéznek, kirekesztenek, akinek valamiből nem jut elég, legyen az kenyér, szeretet, haza.
Öt könyvem megjelent magánkiadásban. (Álmok másnapján, Másokért is sírtam néha, kristálytél, Időkirály, Csendvirágok – haiku-könyv). Néhány napja a Napút mellékleteként megjelent egy füzetnyi versem Csodavárók címmel, a Cédrus-pályázat eredményeként.”
Legfrissebb hozzászólások