Ma 73 éves. Isten éltesse!
Sztevanovity Zorán előadóművész testvére. Édesapjuk közgazdász, újságíró volt Szerbiában. Háromévesen került Magyarországra, amikor szüleit diplomáciai szolgálatra Budapestre küldték. A család politikai okokból nem tudott visszatérni Jugoszláviába. Középiskola után néhány évig a Budapesti Műszaki Egyetemre járt, de tanulmányait nem fejezte be, inkább belépett Zorán együttesébe, a Metróba, ahol az akkordgitáros posztot foglalta el. Már ekkor megmutatkozott szövegírói tehetsége, a legismertebb Metro-dalok szövegét ő írta.
Miután elhagyta a Metrót, fordítással kezdett foglalkozni, és a Magyar Televízióhoz került, ahol dramaturgként, szerkesztőként és műsorvezetőként dolgozott. A tévétől sokadik műsorának letiltása után vált meg.
Mind a mai napig az egyik legjobb szövegírónak tartják. Több száz dal szövegét írta, nemcsak Zoránnak, hanem az LGT-nek, Presser Gábornak, Kovács Katinak, Katona Klárinak, Karácsony Jánosnak, Somló Tamásnak, Gerendás Péternek, Kern Andrásnak, Janicsák Vecának és másoknak. Presser Gáborral egy nagy sikerű musicalt is írt A padlás címmel, melyet a Vígszínházban mutattak be 1988-ban.
Lírai dalait filozofikus hangvétel, mély gondolatiság, ugyanakkor könnyedség jellemzi. Dalszövegeiből 2007 tavaszán könyv formájában válogatás jelent meg Csak szöveg címmel. A dalszövegek kötetben való megjelenésekor „VERDI” néven így lelkesedett érte egy internetes hozzászóló:
„Ez a Sztevanovity Dusán egy zseni, egy Istenáldotta tehetség, aki nem így látja, az buta, véleményem szerint. …Csak szöveg, dallam nélkül is üt, mint egy elhagyott teherhajó teher nélkül is teher, az óceánnak mindenképp. …. A szövegeid néha olyan mélyek, hogy a Titanicot is fel tudnák hozni a felszínre, illetve el tudnák érni a Mariana árok alját…. Alkotó vagy, benned fürdenek a hozzád érők olvasással, és énekléssel, mert az éneklés szöveg nélkül nincs, és Zorán Dusán nélkül sincs, Dusán Zorán nélkül is KINCS.”
Önmagáról az első sokat ígérő mondata: „Ha nagy leszek, nekem is lesz iskolám, csak az zöld lesz, és benne a padok csupa-csupa tarka virág. Én utálom a szürkét.”
És egy későbbi őszinte interjú-részlet: „Alapvetően magamat írom, akkor tudok hiteles lenni. Zorán esetében könnyebb a helyzetem. Testvérek vagyunk, értjük, érezzük egymást. …. A zene mindig meghatároz, kell a zene is. A mi dalaink csak egységben kezelhetők. Presserrel együtt szerezzük a dalokat, de Zorán kell ahhoz, hogy azzá váljon, aminek megismerik. …- Ha csak a szöveget olvassa, az én vagyok. De tiltakozom a vers elnevezés ellen, mert ezek a dalok úgy készültek, hogy már a születésük pillanatától kötődtek a zenéhez, és az előadóhoz is. … Ha Zorán az előadó, máshogy hangolom. Talán keserűbbre. Ha Katona Klári, akkor áradni hagyom, egy nő sokkal emocionálisabb. Kiindulópont a cél, miért írom azt a dalt, de hogy hogyan írom meg, az függ attól, ki fogja elénekelni.”
SZABADSÁGDAL
Én nem voltam még Párizsban,
És nem jártam még sivatagban,
A tenger nagyon messze van,
De azt hallottam ott is keresik.
És nem voltam még szabad madár,
És nem voltam még proletár,
És nem voltam még forradalmár,
De azt hallottam, ők is keresik.
A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal,
A kottáját nem láttam sohasem,
A szabadság,a szabadság egy nagyon édes dal,
Megszédít, megcsal, de szeretem…
Én nem voltam még lázadó,
És nem voltam még elnyomó,
És nem voltam még alattvaló,
De azt hallottam, ők is keresik.
A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal,
A kottáját nem láttam sohasem,
A szabadság, a szabadság egy nagyon édes dal,
Megszédít, megcsal, de szeretem…
Én elmondanám, mit gondolok,
Én megmutatnám, milyen vagyok,
És megnyugodtam, hogy meghalok,
S ennél többet úgysem tehetek.
–
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások