Egy fiatal ügyvéd első fiaként született, a család ősei Franciaországba települt skótok voltak. Apja önmagához hasonlóan jogi pályára szánta, de ő nem érdeklődött az ügyvédi pálya iránt, és bár elvégezte a jogi egyetemet, soha nem praktizált. Szerette a kalandokat, és a „fény városában”, Párizsban szeretett volna élni akkor is, amikor apja megfenyegette, megvonja tőle az anyagi támogatást.
Szívesebben foglalkozott a természettudományokkal és ezeknek eredménye volt, hogy írói tehetségét, ezáltal egy egészen új irányt teremtve, a természettudományoknak regényalakban való népszerűsítésére használta. Eleinte sokat nélkülözött, és mindenféle munkát elvállalt, a maradék idejében pedig színműveket és operaszövegeket is írt, kevés sikerrel. Dumas azonban biztatta, s ez sokat jelentett Verne számára.
Első komolyabb sikerét az Öt hét léghajón című művel érte el, amely révén anyagilag is rendbe jött. Kiadója azonnal húsz évre szóló szerződést kötött vele. Egyre-másra megjelent regényei óriási sikert arattak otthon és külföldön egyaránt. Megteremtette az anyagi biztonságot családja számára, s most már nem kellett mással foglalkoznia, csak az írással. Regényalakban és a nagyközönségnek írva olyan merész eszméknek adott kifejezést, melyeket a komoly tudomány csak kiindulópontjukat tekintve helyeselhetett, de végeredményükben nem. Az mindenesetre hervadhatatlan érdeme, hogy érdekes leírásával laikusok és különösen a felserdülő ifjúság számára a természettudományokat vonzóvá tette. A legkalandosabban, de amennyire lehet, természettani törvények alapján indokolt módon viszi hőseit utazásaikra, hol a Föld körül, hol a tenger mélyére, hol megmászhatatlan hegyek csúcsára, de a cél mindenütt az olvasó ismeretének bővítése. Verne szándéka mellesleg az is volt, hogy a tudományos körök érdeklődését felkeltse bizonyos még meg nem oldott problémák iránt.
Regényei témáját sokszor az életből merítette, csak tovább gondolta a felfedezések, találmányok életét, így született meg az ő segítségével a modern tudományos-fantasztikus irodalom. Legtöbbször a valóság és a képzelet határán egyensúlyoz, de vannak a valóság határát jelentősen átlépő művei is.
Életművének a csúcsa talán a nagy-trilógia (Nemo kapitány, Grant kapitány gyermekei, A rejtelmes sziget), amelyek a legjobban kidolgozottak. Népszerű még a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, az Utazás a Föld középpontja felé, a Sztrogof Mihály vagy az Utazás a Holdba is. Sokan ajánlják a kamaszkorú diákoknak A tizenöt éves kapitányt és a Kétévi vakációt.
A magyarokat is kedvelő, de Magyarországon sohasem járt író hazánkhoz kapcsolódó művei: a Sándor Mátyás, A dunai hajós, és a Várkastély a Kárpátokban. Ezekben is a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatja be, ahogyan életében is harcolt a gyarmatosítás, a rabszolgaság ellen.
Már életében sokan csodálták, de ugyanakkor voltak, akik fanyalogtak a regényei láttán, értéktelennek tartották műveit. A nagyközönség és írótársai nagyobb része azonban elfogadta, szerette s várta az egyre újabb és újabb műveket. Kortársai közül Zola, Balzac, Gorkij, a két Dumas vagy George Sand elismerte tehetségét. Tisztelői közé tartozott Mengyelejev, Gábor Dénes, Szilárd Leó vagy Teller Ede, de megemlíthetjük XIII. Leó pápát is, aki magánkihallgatáson fogadta.
Művei hatása a magyar irodalomban is érződik, hiszen Jókainak nem egy műve stílusában hasonlít a Verne-művekre, s ezt Jókai nem is tagadta. Karinthy Frigyes szintén szerette, amit az Így írtok ti-ben található Verne-utánzat mutat a legjobban.
Műveiből közel 200 filmfeldolgozás készült. Az UNESCO nyilvántartása szerint évtizedek óta a legtöbbet fordított szerzők közé tartozik, művei már 148 nyelven jelentek meg. A könyveiben említett száznyolc terv és találmány döntő többségét mára már megvalósították.
„Minden, amit kitalálok, minden, amit elképzelek, a valóság alatt marad, mert eljön majd a pillanat, amikor a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüleményein.” – mondta.
KARINTHY FRIGYES: ÍGY ÍRTOK TI (részlet)
A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig
Fantasztikus regény – írhatta volna: Verne Gyula
Első fejezet
Egy vakmerő fogadás
– Tartom, tábornok.
– Rendben van, mylord.
Ez a röviden és határozottan elhangzott párbeszéd egy közepes ízléssel berendezett szálloda második emeleti ebédlőhelyiségében folyt végbe. Két magastermetű férfi állt egymással szemben: az egyik, lord Vack-Beél Rochester, szőke szakállú, nyugodt tekintetű, negyvenes ember. A másik Sanssou tábornoknak nevezte magát, mozgékony, fürge járású úr volt ez, azonnal fel lehetett ismerni, hogy a víg Gallia szülötte. Élénksége szembetűnő ellentétet képezett az angol főúr kimért modorával.
– Ön tehát azt állítja – folytatta, e jellemzést bevárva, lord Rochester két centiméterre kimért hangon -, ön tehát azt állítja, hogy másfél, értsd, másfél nap alatt eljut innen, a Csömöri út végétől a Filatori-gátig, beleszámítva minden közlekedési eszközt, melyet igénybe vehet.
– Állítom, kedves lord. A terv talán fantasztikusnak látszik első percben, s a helyzet ismerői talán mosolyognának rajtam. De ez csak sarkallja az én ambíciómat. Ön ismer: ura szoktam lenni szavamnak.
– Jó, de itt nem a holdba utazásról van szó. Azt értem. Azt meg lehet csinálni egy kis energiával. Az ember vesz egy golyót, és felrepül vele. De tudja ön, mi az a Csömöri út? És tudja ön, hol van a Külső-Stáció utca? És elképzeli ön, uram, mit jelent a Lábficam köz Budán? S látta-e már a Rákóczi utat olyankor, mikor javítják? S látta-e már Budapestet éjjel?
– Bízza csak rám, kedves mylord. A fő az, hogy ön tartsa a fogadást.
– Tartom, tábornok.
– Rendben van, mylord.
*
Kapcsolódó írásunk:
Legfrissebb hozzászólások