Az akkor még önálló városban, Újpesten született. Apja, Richárd vasúti tisztviselőként dolgozott, míg anyja háztartásbeli volt. Két bátyja még gyermekkorukban meghalt, vele együtt négy nővére élte meg a felnőttkort. Budapesten és Nagybányán tanult, mesterei voltak: Ferenczy Károly és Réti István. Már 1914-ben behívták katonának az első világháborúba, amit főhadnagyi rangban végig is szolgált.
SZŐNYI ISTVÁN: Behavazott falu (Téli táj, Zebegény télen) 1928 rézkarc, papír (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
1920-ban rendezte első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. Korai képeinek plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira. Pályájának kezdetétől nagy tehetsége volt a rézkarcok készítéséhez, egyik leghíresebb a Behavazott falu c. 1927-ből. Főleg rézkarcai, de festményei is gyakran szerepeltek a Tamás Galéria kiállításain.
1923-ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá váltak. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei voltak. A harmincas évek közepétől fő műveinek sorozatát többnyire temperával, világos, finom színekkel festette, az egyik legszebb a Dunakanyar táját megelevenítő Szürke Duna című képe. Művészete a posztnagybányai stílust képviselte.
A második világháború alatt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, számos zsidót és más üldözöttet látott el hamis papírokkal, átmeneti szállással (amiben mindhárom gyermeke és második felesége is segítették), amiért később egész családjával együtt posztumusz Világ Igaza kitüntetést kapott 1986-ban Izrael államtól.
A háború után kinevezték a Magyar Művészeti Tanács elnökévé, egyúttal pedig az 1945-ös választásokat követően egyike lett azon tíz (majd tizenkét) személyiségnek, akiket az alakuló Nemzetgyűlés meghívott képviselőnek a parlamentbe. A felkérést elfogadta. A mandátuma lejárta után, mivel a választásokon nem indult (sem előtte, sem utána), és a meghívást lehetővé tévő törvényt is eltörölték, rövid politikai karrierje be is fejeződött.
Szőnyi István (1894-1960): Szürke a Duna, 1935
Olaj, tempera, vászon, 70,5×99,5 cm
Posztimpresszionista Dunakanyar-beli tájképeivel közelebb hozta és megszerettette hazánknak e különös értékekkel bővelkedő régióját. Halála után zebegényi műtermében emlékházat nyitottak tiszteletére. 1977-ben állították fel a budapesti Markó utcában Varga Imre Szőnyi-mellszobrát.
Szőnyi István: Viadukt (Téli táj vasúttal) – 1927
SZŐNYI ISTVÁN: Zebegényi dombok (1923)
Legfrissebb hozzászólások