Hátha valaki olvas is engem.
Történt ma, hogy egészen jól indult minden, csak 8-ra kellett beérnem dolgozni, a főnök is tökre megdicsért stb. Lassan telt a munkaidő, közben szóltak, hogy hajrá, menjek ide-oda (Városliget). Végül olyan esethez mentem, amit soha senkinek nem kívánnék, hogy megtapasztaljon.
Meghalt egy ember. Ott álltam felette, és láttam, hogy semmi. Ennyi volt.
Hirtelen nagy csönd lett. Nem tudom, hogy csak az elmém csöndesült el, vagy tényleg minden megállt, de a semmit a hozzátartozók sírása törte meg. Én még mindig ott álltam mereven, és csak néztem a letakart testet, ami egy szemeteszsákkal lett lefedve, és az alatt éppen kilátszott a tenyere.
Meg se tudtam szólalni utána egész sokáig. Aztán valaki meglökött véletlenül, és elkezdődött a szokásos dolog, a papírmunka.
Képtelen vagy bármit is kinyögni a rokonoknak, akik ott állnak, és ők se tudják mi lesz most.
Végül is a sztori annyi, hogy a bácsi vezetett, rosszul lett, még kiszállt, de összeesett. A mentők se tudtak segíteni. Már csak a halottaskocsit vártuk, és ennyi volt a mai nap.
Mikor végeztem, rögtön mentem, és bevertem két felest, most még nem érzek semmit, épp ezért írom le, nehogy később mást is… Olyan kicsik vagyunk, és csak robotolunk egész nap a semmiért.
Tanulság nincs.
Azaz mégis.
Ne haljatok meg!
Legfrissebb hozzászólások