Fekete István: Különös tetemek a Bastille téren – Párizsi szösszenetek 16.

Jyll — Thu, 19 Nov 2020 11:42:45 +0000

A Bastille téren naponta megforduló turisták és helybeliek ezrei rendre végigmérik tekintetükkel a tér közepén álló júliusi emlékoszlopot, vagy megnézik a gyűlölt politikai börtönné változtatott, s 1789. július 14-én elfoglalt, majd jóval később elbontott hajdani erődítmény körbástyáinak világos színű kövekkel kirakott vonalát, esetleg megcsodálják az új operaház hatalmas üvegfelületekkel bíró tömegét. A tájékozottabbak tudják, hogy az oszlop valójában nem a Bastille bevételére, hanem egy jóval későbbi eseményre, az 1830. júliusi forradalom áldozataira emlékeztet, azonban többnyire ők sem sejtik, hogy az alatta kialakított titokzatos sírkamrák szokatlan tetemeket is rejtenek: több mint 3000 éves múmiákat!

A római Traianus-oszlop mintájára készült 50,33 m magas, 4 m átmérőjű patinázott bronz emlékoszlopot, rajta az áldozatok nevével, tetején pedig a Szabadság Géniuszának aranyozott szobrával, 1835 és 1840 között emelték, mint felirata ismerteti: „azon francia polgárok dicsőségére, akik az 1830. július 27., 28. és 29-i emlékezetes napokon fegyvert fogtak és harcoltak a közszabadság védelméért”, azaz X. Károly és ezzel a Bourbon-ház uralmának megdöntéséért és a „polgárkirály”, Lajos Fülöp hatalomba emeléséért. Az már a sors különös fintora, hogy 1848. február 25-én, miután a párizsi nép őt is elzavarta, trónját előbb győzelmi menetben végigcipelték a Grand Boulevard-on, majd éppen ezen oszlop tövében tüzelték el.

Az emlékoszlop tervezője ugyanaz a Jean-Antoine Alavoine volt – Joseph-Louis Duc építésszel együtt –, aki a korábban az e helyre állítani kívánt napóleoni elefántos kutat tervezte, sőt, aminek az alapzatát már meg is építette. Mivel a tér fölé magasodó obeliszket nem csupán a forradalom emlékének, hanem egyben sírhelynek is szánták, a meglévő alapzat eredetileg vízkiemelő szerkezet és óriás nyomócsövek elhelyezésére szánt galériáit kriptává alakították át, ahova ötszáznégy, a harcokban elhunyt személy földi maradványait hordták össze a város különböző pontjáról, továbbá hét (más források szerint kettő), Napóleon egyiptomi hadjáratából (1798–1801) származó múmiát.

Hogy ez utóbbiakat miért? Igazából nem tudni. Egyesek szerint véletlenül, mások szerint egyszerűen nem volt hol elhelyezni őket! Az történt ugyanis, hogy a tudományos célból Európába hurcolt múmiákkal gondok adódtak: már a párás tengeri szállítás sem tett jót nekik, de Franciaország nedves éghajlata, ami össze sem hasonlítható a meleg, száraz egyiptomiéval, végképp lehetetlenné tette konzerválásukat. Eredetileg az 1793-ban múzeumnak nyilvánított egykori királyi palota, a Louvre alagsorában helyezték el őket, de a múmiák bandázsai kezdtek elszíneződni. Kiderült: a balzsamozott tetemek bomlásnak indultak – ott nem maradhattak tovább!

Innen a történet bizonytalanná és szerteágazóvá válik. Az egyik változat szerint a foszló tetemeket a Louvre Szajna-felöli oldalán, az Infánsnő kertjében ásták el, a nem sokkal korábban épült, a világ első vasból készített, kizárólag gyalogos átkelésre szánt Művészetek hídja (Pont des Arts) jobb parti hídfője közelében. Három évvel később ugyanide temették a júliusi forradalom környéken elhunyt 32 áldozatát is, s velük együtt kerültek át a múmiák – a nemtörődöm exhumálás következtében – a Bastille térre. A másik változat szerint a Louvre nyirkos alagsorából átvitték őket a Szajnától kissé távolabb, pár utcasarokra lévő Nemzeti Könyvtár egyik száraz termébe. A bomlási folyamatot azonban már nem lehetett megállítani. Nem volt mit tenni, meg kellett szabadulni tőlük, ezért az épület kertjébe temették a foszló tetemeket az 1830-as áldozatok tömegsírjai mellé. Amikor pedig ez utóbbiakat 1840-ben áthelyezték a Bastille téri nekropoliszba, a múmiákat – tévedésből vagy szándékosan, ma már mindegy – ugyancsak átvitték! Egy biztos: az 1830. júliusi forradalom áldozatait a nagy hőség miatt sietősen hantolták el a város több pontján, s mindkét említett helyre jutott egy-egy tömegsír. Megkockáztatom, bár erre bizonyítékom nincs, hogy mindkét változat igaz lehet, amennyiben a jobb állapotban maradt múmiákat valóban átszállították a könyvtárba.

Ami a Bastille téri sírboltot illeti, később ugyancsak ott helyezték el az 1848-as felkelés 203 párizsi áldozatát is.

Lehet, hogy hamarosan többet tudhatunk meg a múmiákról. Azt tervezik ugyanis, hogy a Bastille tér jelenleg folyó átépítése után megnyitják a nagyközönség előtt az óriás körgalériából és két nagy sírkamrából álló kriptát. A pontos dátum még nem ismert; eredetileg 2020-ban tervezték átadni, ám a járvány miatt a munkálatok elhúzódnak. Ha befejeződnek, talán megtekinthetők lesznek e legendás múmiák is!

(A Paris Zig-zag, az Anecdotrip és a Wikipédia cikkei alapján)

Kapcsolódó írások:

X. Károly – Lenolaj

Fekete István: Különös tetemek a Bastille téren – Párizsi szösszenetek 16.