Déltájt, mikor a nap a legjobban tűzött a fejére, fekete varjak serege csapott le rá. Rátelepedtek a fejére, megszállták a szemét, az orrát, a száját, csapkodó szárnyaik szinte betemették.
Folytatta a festést, nem tudta, hogy mennyi ideig dolgozott, de amikor elkészült odaírta, hogy varjak a gabonaföld felett.
Tudta, hogy elérkezett a vég. Első ízben Arlesban érezte ezt, de akkor megállt félúton.
Búcsút akart venni még a világtól, mindenkitől, végre is az a világ, amiben élt, jó volt.
Mint Gauguin mondta, minden méregnek megvan az ellenmérge.
És most, hogy itt hagyja a világot, búcsút akart mondani mindenkinek, aki a barátja volt.
Szavakhoz nem értett, de ecsettel nem lehet búcsút venni.
Arcát a nap felé fordította. A revolvert az oldalához szorította, és meghúzta a ravaszt. Lerogyott, arcát belefúrta a dús, illatos televénybe, mint elszakadt rög, mely most ért vissza az anyaméhbe.

***

Mórotz Krisztina alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Nyírfalvi Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

]]> http://lenolaj.hu/2017/03/30/morotz-krisztina-nyirfalvi-karoly-vincent-es-a-veg-2/feed/ 0