2024-05-14
vers 10
Csák Gyöngyi: Augusztus
Működni kezd a szívcsakra
nehezen bár, de meggyőzi a törvényt
nagyot lendítve ezáltal
kényszerű visszavonások
és nagylelkű visszaadások
mókuskerekén, miközben
a fáradhatatlan gépezet
egyre olajozottabban forog;
végtelen lüktetésben bízván
koronázzák m...
B. Tomos Hajnal: Tisztázó
Kezdetben csak félve
egyet előre
s rögtön vissza
térdremegve,
valahol szólt a zene,
egyre hangosabban
diktálta lépésemet:
most balra,
kettőt hátra sebesebben,
lehajtott fejjel,
hattyúmódra,
a kezemet fogóhoz
simulva,
a derekamat markolóhoz
igazod...
Szekeres Nóra: SZILÁNK
Mennyi illúzió. Mennyi dráma.
E földi létnek mennyi kesze-kusza ága.
Mennyi szilánk, mennyi letört, csonka rész.
Mivé lett a nagy, kerek egész?
Hol van a hit, hogy benned ott van minden?
Darabokban bár – de hiány sehol sincsen.
Minden szilánkban ott az ö...
Hétvári Andrea: A kert retorikája
Mert élne még tovább a régi kert,
ha osztaná kegyelmét nyári este,
ha fékezné erő a két ikert,
egymásba érne mindkettőjük teste,
de nedveit már kifacsarta hajnal,
a kapukat már kulcsra zárhatod,
ha gyökeréből táplál, nem marasztal,
és sejtheted csak, mi...
Szuhay-Havas Marianna: Idill
Fenn az ég és lenn a tó,
rajta vár a kis hajó,
elméláz egy kormorán,
átölelsz a nyár fokán.
Csókod íze méz és só,
vágyunk bennünk bujdosó,
szemeidben biztonság,
nincs is többé távolság.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. ...
Keszthelyi György: Válaszd ki a másik házat
Látom, képlékeny a domb,
idomul esőkhöz, fákhoz,
halottaihoz.
Megrepeszti a falat,
mint gyász az óraüveget.
Ne öltözz azért feketébe —
most forró a nyár és kegyetlen,
de az autóbusz megvár
és letesz a közeli hegyen.
Ott megtudod,
miért éget a víz,
m...
Cseke Gábor: Kifutópálya
mielőtt nekiszaladnánk
a széles távolba vesző betonsávnak
amelyen csak előre előre előre
visz az út
nézzünk a szívünkbe
pörgessük föl emlékeinket
faggassuk ki szándékainkat és valamennyi
hátsó gondolatunkat leplezzük le
mielőtt mások tennék meg
igenis...
Nyírfalvi Károly: főtér egyedül
kikapcsolom a gépet
vele téged is
elveszem hangod betűid
ne gondolj velem ne törődj velem
ne legyek sem tükröd sem mércéd
sem rosszabbik éned
ne vedd el terheim s ne add rám a tiédet
süket vak leszek elfelejtem a betűket
nyugalom száll meg
csöndben né...
B. Tomos Hajnal: NYÁR, PÁFRÁNYOK
Pihennek a füvek,
törvények éle,
mint kövekbe ütköző
kasza csorbul -
valami nagy megnyugvás
néz a szemedbe,
szavakba nem kapaszkodó
beszédek szivárognak
át nappalaidba,
mint páfrányok
tövére a harmat.
Nyár van,
szitakötős gyöngyházfény,
hátradőlne...
Kapui Ágota: Türelem, türelem
Sorsodat hallgatom
tapintom eredet
vallomás lenne tán
vagy közös eredet
múltadba leszálló
ág-bogak vándora
fülednek nyenyere
hangomnak fuvola
tapintom létedet
érzékeny ujjakkal
kirakom nevedet
becéző szavakkal
betűit keverem
szótaggá formálom
-i ...