Örvényanyjábol hűsen s gőzölögve Viharon áttörve a teste felmerül, A tenger éppen napra hányta keserűn, A kínok gyémántjából lép ki nyögve. Feldereng mosolya, majd hószín karján, Mit sírva néz a véres vállú napkelet, A nedves Thétisz gyöngysorai fénylene...