Különös gyakorlat, gondoltam, Romániában, ahonnan jövök, ahol az előttünk járó generáció megélte a világégést, ezt elfogadtam volna természetesnek, de itt, ahol még a második világháborút is megúszták… Ráadásul akkor, a nyolcvanas években, vagyis négy évtizeddel a békekötés után…

Szóval szól a sziréna a megadott időben, de most már én vagyok az, aki az újonnan érkezetteket felvilágosítom. Hanem…

Szokásos Mälar-parti sétánkról jövünk fel a szívet-lábat próbára tevő dombon, amikor mit hallunk…? A közelünkben, vagyis a kerület legmagasabb lakóházának a tetején, azaz a szokott helyén, teljesen váratlanul megszólal a sziréna. Nem éppen a bombázók közeledtére figyelmeztető jel volt, le sem fújták a riadót, úgyhogy mi nem rohantunk az óvóhely felé – van egyáltalán ilyen Hässelby strandon?

Tudjuk viszont, hogy háborús időket élünk. A világ egyik nagyhatalma élén egy őrült játszadozik más népek szabadságával, ezrek életével. Svédország különben is a begyében van, csoda, hogy a hideg futkározik a hátamon, amikor a szirénát hallom?! Valószínűleg csak soron kívül kipróbálták, hogy működik-e, hogyha baj van, akkor majd hatékonyan figyelmeztessen.

A sziréna kipróbálása pár nappal az oroszok Ukrajnába való betörése előtt történt. Azóta a tévé- meg rádióhíradókban hallom háttérzajként a kijevi, lembergi, odesszai szirénákat. ’52-ben születtem, békeidőben. Tömbházunk alagsorában raktárnak használták az óvóhelyet. Onnan tudom, hogy magam is beálltam a sorba, amelyik a közeli üzletből a portékákat kézről-kézre adva az óvóhely-raktárhoz eljuttatta. Nem hittük volna, hogy újra háború lesz Európa keleti felében.

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán