Állandó mozgásban vagy,
haladsz,
egyedül,
élvezed ezt az utat.
Hallod saját lépteid.

Mostani érzéseid jobbak,
dúsabbak,
de nem társul hozzájuk érintés.

Néha megfordulsz,
visszatekintesz,
azt hiszed követnek,
pedig csak a szíved dobog
a füledben.
Suttog:
lüktető dallam.
harang.

Magaddal viszed
az egyenes úton lefelé,
hol a boltív fényben ragyog.

***

Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap

Somorčík Szombath Rozália szerzői oldala: Apám, a program működik

Somorčík Szombath Rozália alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Somorčík Szombath Rozália alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Somorčík Sz. Rozália írja magáról:  “Szlovákiában, Nyitrán élek. Egyszerű, magyar, iparos családból származom. Apám, ha élne, most csodálkozna, hogy verseket írok. De ez van. Az élet megtanított rá. 19 évi tervezőirodai munka és 18 évi magánvállalkozás után, a versírást nem akarom abbahagyni egy ideig. Később majd kiderül mi lesz még.”